miniMálna jutalmazott meg ezzel a yum-yum nevű blog-díjjal. Nagyon örültem neki, egyrész, mert aranyos tőle és jólesett, hogy méltónak talált rá. Másodsorban pedig, hát csak ez az első díjam, úgyhogy bizony bearanyozta a napomat, amikor elolvastam nála a nevem.

Nem bírtam ki és utánanéztem,hogy mi is ez és honnan ered. Nos túl sokat nem tudtam meg, az biztos, hogy a külföldi gasztrobloggerek között dúl a yum-yum  láz. Aki megkapja, rögtön ki is teszi a blogjára  és sok helyen még az is ott áll alatta, hogy ki tartotta őket méltónak erre a díjra. Én sajnos- a nlc ügyességének köszönhetően- nem bírtam odabiggyeszteni a mineMálna nevét. (sőt jelen pillanatban még az is kérdéses, hogy a képet ki bírom-e rakni, tényleg sokszor nem értem magam, hogy miért ragaszkodom még mindig a nlc-hez, amikor ennél csak jobb blogszolgáltatókat ismerek? no mindegy)

Szóval a díjjal nem csupán az erkölcsi elismerés jár, hanem felelősség is. Tovább kell adnod olyanoknak, akiket méltónak találsz rá. Nos, a kutakodásom közben annyit kiderítettem, hogy a yum-yum szócska valószínűleg a yummy-ból ered, azaz annyit tesz, hogy nyami-nyami. Tehát olyan gasztroblogoknak kell továbbadnom, amelyeket nézegetve ez a kifejezés jut eszembe.

Lássuk csak: mondhatnám, hogy nehéz helyzetben voltam, de ez most nem igaz, szinte azonnal tudtam, hogy én kiknek szeretném virtuálisan átnyújtani a YUM-YUM BLOG AWARD díjat.

Ladies and Gentlemen!

A díjazottjaim a következők:

1. Snöcy

2. Mamihami-Anyamama

valamint végül, de nem utolsósorban

3. Ottis

Mindhárman szerintem fantasztikusan kreatívan sütnek-főznek-blogolnak. Valamint: életszagúak. Hogy mit is értek ezalatt? Nos, az esetek többségében földhözragadt, elérhető alapanyagokból dolgoznak. Nem érzi azt az ember az olvasásuk közben, hogy ok-ok, szép-szép, de soha nem fogom tudni, akarni megcsinálni, hanem azt, hogy hoppá, már megyek is a konyhába és én is megcsinálom. Hát, én ezért jutalmazom őket.