ITT TALÁLSZ!

 Igen, ahogy azt a cím is sejteti: elköltözöm. Mostantól új bejegyzések, csak az új blogfelületen lévő blogomban lesznek, de ezt sem törlöm, természetesen megmarad. Az elhatározás nem újkeletű. Az elmúlt két év alatt sokszor néztem végig, ahogy nlc-s kedvenc blogíróim máshová rakták át a székhelyüket. Az indokaikat is megértettem, nem egy rugalmas, könnyen kezelhető, variálható, szépíthető ez a hely. Én mégis maradtam. Egy évvel ezelőtt volt egy nagyobb leállás a nlc-n, nem frissült a bloglista, sőt volt olyan is, hogy hiába kerestem a blogom, nem hozott be semmit az oldal. Akkor megijedtem, hogy eltűnik végleg az eddigi termésem és bár akkor még maradtam, a bejegyzéseimet szép apránként átmásoltam egy másik blogszolgáltatónál létrehozott blogba. Onnastól minden új írást itt is és ott is megjelentettem, de nem váltottam. Még nem. Jellemző ez amúgy rám. Nehezen válok meg tárgyaktól, emberektől, érzésektől, helyektől, kapcsolatoktól.  Ragaszkodom hozzájuk, még akkor is, amikor már régen nyilvánvalóvá vált, hogy a dolog  nem megy, nem működik. A már régen porrá tört romok, álmok, remények tetején ülve is hirdetem még sokáig, hogy ez jó, vagy majd még egyszer jó lesz. Aztán egyszercsak, látszólag logikátlan időpontban valami elpattan és akkor megyek. Hát itt, most jött el ez a pillanat.

Pont ide illik, nagyon szeretem: hallgassátok meg!

Mostantól   ITT  találhattok meg!!!!!

Újabb játékfelkérés Citromfűtől- és mivel most nagyon ráérek :), a válaszra sem kell várni egy hónapot.

A játék szabálya annyi, hogy fel kell sorolni 6 lényegtelen dolgot magunkkal kapcsolatban. No nézzük:

Lényegtelen,

1...., hogy milyen kicsi táska van nálam mégis bele tudok szuszakolni egy teljes túlélőfelszerelést, aminek fontos részét képezi minimum 3 csomag papírzsebkendő, 2 bontott csomag rágó, 2 szájfény, kismillió gyerekektől elkobzott kütyü, tollak egész garmada, aprópénz, éhenhalás esetére tartogatott,  bontott és megolvadt csokoládék, legalább 10 buszjegy és bankautomatánál kapott cetli, és számtalan zöld teafilter

2. ...., hogy mennyire kicsi egy kutya, én akkor is tartok tőle- pedig soha nem harapott még meg egy se, remélem nem is fog- ezért vagyok ilyen elővigyázatos

3...., már elmúltam 30, simán tudok úgy hisztizni alkalomadtán mint egy 2 éves.

4. ...., hogy szeretem a szőlőt, mert a mazsolát akkor sem bírom megenni, ha tudom, hogy az is szőlő, megszámolni sem tudom, hogy hányan magyarázták el ezt nekem, szépen, lassan, tagoltan, hogy megértsem. Üzenem nekik: megértettem, de a mazsolát akkor is UTÁLOM!!!!!

5....., hogy mennyire sokat aludtam, én reggel akkor is mindig álmos, morcos és nyűgös vagyok.

6....., hogy mennyire modern és hiperszuper egy autó vagy busz, akkor is kb. 15 km megtétele után, rosszul leszek bennük.

Hát ennyit a lényegtelen dolgaimról. Szívesen olvasnám Mesi és  Tina lényegtelen dolgait.

Amíg önkéntes blogszáműzetésben voltam ketten is megtiszteltek azzal, hogy rám gondoltak a blogokon körbejáró díjak kiosztásánál. Innen is köszönöm nekik mégegyszer és elnézésüket kérem a késői reagálásért. Snöcy és Citromfű is a kedvenc gasztroblogíróim közé tartoznak, többek között azért, mert a blogjuk, a receptjeik nem elszálltak, emberléptékűek - ezért különösen jólesik, hogy ők gondoltak rám.

Akiknek pedig továbbadnám- mivel jócskán le vagyok maradva, lehet, hogy már megkapta valaki egyszer, bocsánat érte, de nem vagyok képben.

Debigabi Vegyes saláta című blogját nemrég fedeztem fel és azóta rendszeresen olvasom, szimpatikus az írója, a receptjei pedig az egyszerű, de nagyszerű kategóriába tartoznak.

A Gumimacik blogot szintén pár hónapja olvasom rendszeresen, szeretem az írásaid, a vidámságát, a történeteid, no és gasztroblogrom lévén szó természetesen a receptjeit. Pont ma mentettem le a cukkinis receptjét.

Sárosdi Virág 8 éhes száj blogja  lehengerlő, akkora energia sugárzik az írásaiból, hogy mindig mosolyognom kell olvasás közben- a milliomos szeletjét mindenképpen ki kell próbálnom!

Maimoni szintén nagycsaládot irányít és etet-a blogja alapján meglehetősen jól

Szóval az én véleményem szerint ők bizony mindannyian jogosan illeszthetik a fejükre virtuálisan a bűvös szakácssapkát.

Jó pár hete vagy talán hónapja is már, hogy a magyar gasztroblogokat elözönlötték a tésztakrokodilok. A májusi Príma konyhában szintén megjelent ez a recept egy orosz, internetes oldalra hivatkozva. Most, hogy ilyen sok szabadidővel rendelkezem,  felkeltette az érdeklődésemet és nekiálltam a krokigyártásnak. Nos, a recept jó, a tészta nagyon jó állagú, könnyen kezelhető, finom, a végleges ízhatás szintén nyerő. Ráadásul nagyon könnyen szállítható, uzsonnának, ebédnek, mert nem mázgálódik, olvad, egyben marad. Szóval minden tuti, egyet kivéve. Az egészen biztos, hogy én, többet nem dikicselek ( csak azért nem írtam mást, mert ez mégiscsak egy publikus blog) a formázással. Biztos, hogy tök egyszerű és egyértelmű, de nekem feladta a leckét, farkat nem is igazán sikerült kihoznom a tésztából. Azok a pótrészek pedig, ahol nem volt töltelék, nem is igazán fogytak. Szóval- summa summárum- a recept marad, de simán összefonva, megsütve- állatábrázolás nélkül.

Még egy jótanács- mivel ez egy kelt tészta, sütés során jócskán nőni fog, ha sok töltelékkel szeretnénk, akkor dupla annyit pakoljunk bele, mint amennyit első ránézésre elégnek gondolnánk.

Tésztakrokodil

Hozzávalók:

Tészta: 2,5 dl tej, 1 kiskanál kristálycukor, 2,5 dkg élesztő, 50 dkg finomliszt, 1 kiskanál só, 10 dkg majonéz vagy tejföl (én tejföllel csináltam)

A fenti hozzávalókból kenyérsütőben dagasztottam, kelesztettem egy kelt tésztát, amikor kész volt at egynegyedét lecsípjük, a többit pedig  kisujjnyi vastagságúra nyújtottam - kb. egy 40 cm*50 cm-es téglalapot formázzunk belőle.

Középen egy kb. 20 cm-es csíkban elhelyezzük a tölteléket: én párizsit kockáztam össze+ lilahagymát (újhagymát ír a recept, de azt nem kaptam), sóztam, borsoztam és megszórtam egy jó nagy adag reszelt sajjtal.

Ezután jött a formálás- a töltelék két oldalán 45 fokos szögben bevágásokat ejtünk, ezután ezeket a csíkokat felváltva a töltelékre hajtjuk- egyet fentről, egyet alulról hajtunk rá, amíg el nem fogynak a csíkjaink.

Ezután - kicsit meghajlítva- tepsire tesszük, elöl a kimaradt tésztát is visszahajtjuk a töltelékre és hosszúkásra formázzuk, ez lesz a krokodil feje, a farkához pedig a tészta másik oldalán a maradék tésztát úgy sodorjuk össze, hogy folyamatosan vékonyodjon.

A félretett tésztából megformázzuk a többi "alkatrészt"- szemet, szemhéjat, lábakat

Amikor elkészültünk 1 felvert tojással precízen lekenjük az állatot, majd előmelegített sütőben a közepesnél nagyobb lángon (200 fok) aranybarnára sütjük.

Az újság ajánlása szerint kínálhatunk hozzá majonézt vagy sós, borsos tejfölt is.

Megjegyzés: a töltelék ízlés szerint bármi lehet, a tészta nagyon finom- tehetünk bele füstölt húst, füstölt sajtot, paprikát, mindenféle más zöldséget.

 Attól, hogy jó ideig nem írtam blogot, azért olvasni több-kevesebb kihagyással olvastam a gasztroblogokat. Gyakran csak átfutottam a gyűjtőoldalon a címeket és azokat böngésztem át részletesen amelyek felkeltették a figyelmemet. Egy ilyen alkalommal futottam bele egy Stahl Judit legújabb magazinját értékelő posztba és a hozzá tartozó néhol - már bocsánat- dilettáns hozzászólásokba. Én is megvettem a fenti lapot, át is olvastam és igen, valóban nem tökéletes, tényleg sok benne a már többször elsütött recept, érződik rajta, hogy még nem igazán forrt ki teljesen az újság végleges arculata. Én is kihagytam volna pl. a  takarítós részt, viszont vannak benne nagyon-nagyon jó elemek, amelyek a többi hazai főzős lapra nem jellemzőek. Szerintem bátrabban elmozdulhatnának a csak gasztroirányba, az is simán eladná a lapot. Szóval nem is a kritikával volt bajom, de némelyik hozzászólás feldühített. Úgy veszem észre, hogy gasztrokörökben divat cikizni, leszólni S. J.-t. Félre ne értsétek nem ikont akarok faragni belőle, de szerintem igenis nagy szerepe volt abban, hogy Magyarországon az egyszerű háziasszonyok olyan alapanyagokat, ízeket, ételeket ismertek meg amit azelőtt nem. Persze ízlések és pofonok, én például Lázáréktól mentem a falnak. Ennek ellenére persze igenis követett el olyan hibákat, amiket felróhatunk neki pl. a vaj istenítése után a Rama szponzorálása miatt egy ideig mindent margarinnal csinált. Na ez pl. hiteltelen volt. Vagy ott van pl. az internetes fórumja az oldalán, régen tényleg működött, de az utóbbi időben semmi értelme nem volt, meg is szüntették, no ezen is lehetne fogást találni. De olyanokat felróni neki, mint legnagyobb hibát, hogy nem húzza fel a ruhaujját????? A kaput azonban az a megjegyzés tette be, hogy valaki megdöbbent azon, hogy a népszerű blogíró Chilli (Zsófi) lepaktált!!!!! Stahl Judittal. Könyörgöm, lepaktálni az ellenséggel szoktunk. Szerintem pedig inkább óriási dolog, hogy egy országosan terjesztett lapban, amit Magyarország legismertebb tévés szakácsnője ad ki, külön oldalt kap egy internetes blog szerzője. Én ezt egyáltalán nem érzem ledegradálónak, inkább elismerésnek. És még mielőtt gyanúba keverednék nem fogadtak fel védőügyvédnek, fogadatlan prókátórként írtam le mindezt.

Szóval ennyi duma után, hogy is jön ide a pite. Miután kipuffogtam magam, rámentem Stahl internetes oldalára ( www.stahl.hu) , ahol a hétvégi receptek általában már napokkal előbb rajta vannak. Most is így volt és mivel pont kapóra jött a cseresznyés süti és minden volt is itthon hozzá, gyorsan össze is dobtam. Így azután az a helyzet állt elő, hogy mikor vasánap délelőtt leadták a műsort, az én pitém már a konyhapulton hűlt.

A tepsi előkészítéséhez:
kevés vaj és finomliszt

A sütőt előmelegítjük 175 fokra. Kivajazunk, kilisztezünk egy 20x30 cm-es tepsit. Ezután a tepsibe belefektetünk 2 sütőpapírt, amelyeket egymásra merőlegesen helyezünk el. Figyeljünk rá, hogy a sütőpapírok szélei minden irányban 3 cm-rel túllógjanak a tepsi peremén: így könnyű lesz kiemelni a kész süteményt.

A babapiskótát finom morzsásra őröljük, és összekeverjük a sütőporral meg a sóval. A tojásokat szétválasztjuk. A cseresznyét összekeverjük a liszttel.

A puha vajat, a cukor felét, a vaníliarúd kikapargatott belsejét és a reszelt citromhéjat robotgéppel 1-2 perc alatt összekeverjük. Egyenként eldolgozzuk benne a tojássárgájákat, majd az egészet 2-3 percig tovább keverjük a géppel, hogy felhabosodjon.

Tiszta, száraz habverőkkel lágy habot verünk a tojásfehérjékből, majd a lágy habhoz apránként hozzászórjuk a maradék cukrot, és addig verjük tovább, amíg kemény és fényes nem lesz. A tojássárgájás masszába fakanállal beleforgatjuk a cukros, kemény tojásfehérjehabot, aztán óvatos és széles mozdulatokkal a babapiskóta-morzsát is.

A tésztát egyenletes rétegben átkanalazzuk a tepsibe, meghintjük a cseresznyével, és a süteményt 35 perc alatt megsütjük a sütőben.

Megjegyzés tőlem: annyit változtattam, hogy vaníliarúd helyett vaníliaaromát használtam és először vertem fel a tojásfehérjéket, utána a cukros tojássárgáját habot, mert így nem kellett a habverőt mosogatni, mint fordított esetben kellett volna.

A kép innen származik.

Szerintem a sütéssel-főzéssel még csak ismerkedők, próbálkozók legutálatosabb kifejezései között vannak az egy csipetnyi, gondolatnyi, érzéssel, amennyit felvesz stb. típusú receptleírások, utasítások. Persze, ha az embernek már van némi rutinja, akkor valóban sokszor nem méricskél, de bizony régebben én is hidegrázást kaptam az ilyen megfogalmazásoktól. Mert mi van ha nekem mást jelent a gondolatnyi, csipetnyi?

Az Uram a vizsgaidőszak kellős közepén gyakran segített ki azzal, hogy amíg én a tételeket bújtam, addig összeütött valamit és bizony hiába a saját rossz tapasztalat, előfordult, hogy a recept diktálásakor nekem is a számra jöttek a fenti kifejezések. Erre az volt a válasz, hogy vagy megadok NORMÁLIS mértékegységeket, vagy  ő ezt nem csinálja meg. Többek között ezért hiúsult meg anno a palacsintasütés.

Tegnap azután lapozgatva az elmúlt hetekben (hónapokban) felgyűlt olvasatlan magazint a Nők Lapja konyhájában szembejött velem egy palacsintaösszeállítás, mindenféle ígéretes édes és sós változatokkal. És, ami a lényeg: az elején egy korrekt, pontos egységekben megadott recepttel. Nosza ki is próbáltuk és működött. Mi az  hogy működött. Tökéletes! Könnyen, gyorsan összeállítható, egynemű, görcsmentes tésztát kaptunk. Úgyhogy mostantól én is ez alapján fogom készíteni, és így kivédem, hogy egy kicsit túl híg, vagy túl sűrű, esetleg görcsös, vagy túl cukros tésztát kapjak.

Klasszikus palacsinta (Papp Emese- Nők Lapja Konyha)

Hozzávalók kb. 12 darabhoz

- 3 tojás

- 20 dkg liszt

- 1,5 dl szóda

- 2 dl tej

- 1 csipet só

- 1 evőkanál cukor

- 2 evőkanál olaj

Egy tálba belemérjük a lisztet, a cukrot, a sót , a tojást és a tej felét ( 1 dl) és simára csomómentesre keverjük.

Ezután hozzáadjuk a maradék 1 dl tejet, a szódát és az olajat és ezekkel is elkeverjük.

Akinek van rá lehetősége, hagyja a tésztát egy órát pihenni sütés előtt, mert akkor szebben sülnek majd a palacsinták. (én kipróbáltam frissen kikavarva és pihentetve is, mindkétszer jól működött, sőt még az első palacsinták átka is elkerült- miszerint az mindig el szokott szakadni!)

Megvagyok, csak itt nem vagyok, voltam. De már lassan látom az alagút végét, holnap évzáró, ballagás, hétfőn projektnyitó nap és tanévzáró értekezlet, azután SZÜNET! A vizsgaidőszaknak is vége 4,7-es átlaggal zártam,bizonyítványok, jutalomkönyvek megírva, terem feldíszítve. Szóval remélhetőleg mostmár lesz időm, energiám, kedvem sütni-főzni és blogot írni. Annál is inkább, hogy mindjárt itt a második blogszületésnap.  Szóval....Coming soon!!!!!

 Az elnevezés nem tőlem származik, ahogyan az ötlet és a recept sem. Az érdem a nemrégiben már ajánlott "...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults." c. blog szerzőjét illeti.

A recept fantasztikus, mondhatni tökéletes. Még számomra is, akit ezidáig sosem tudtak lenyűgözni az házi kenyerek, de most megtört a jég. Frissen is ettük, üresen, vajjal, és másnap is szendvicsnek. Zseniális. Éppen ezért- szokásomtól eltérően- most nem írom ide a receptet, hanem átírányítalak titeket a forráshoz, nála jobban úgysem lehet jobban leírni a készítás folyamatát.

Szóval itt találjátok a receptet.

Itt pedig egy képet az ő általa készített kenyérről.

 Kicsit megkéstem a húsvéti beszámolóval, de mostmár ígérem ez az utolsó, erre az évre. Az epres legyezőtorta ötletét két receptből dolgoztam össze, az egyik aSnöcy blogján található recept, a másik egy Stahl sütemény, a gyors édességes könyvéből.

Kicsit vettem ebből is, abból és kialakult egy 3. variáció.A krémje az Snöcy-é, viszont a tészta összerakása a Stahl Juditté, mert nem tettem a tortának alapot és tetőt, csak összecsavartam a piskótacsíkokat.

 Nem bonyolult elkészíteni, cserébe viszont nagyon mutatós és finom édesség.

Epres legyezőtorta

Tészta: Süssünk egy piskótatekercset- én 3 tojásosat készítettem, de ha valaki a nagy gáztepsiben süti, nyugodtan csinálja 4 tojásból.

Ha elkészült, hagyjuk kihűlni, majd vágjuk fel egyforma 3-4 cm-es csíkokra. Azért fontos, hogy kb. egyformák legyenek, mert a torta magasságát ezek adják és ha túl nagy az eltérés, hepehupás lesz a teteje.

Krém:
kb 1/2 kg eper leturmixolva- egy doboznyi fagyasztott, azt hiszem az 40 dkg, nekem nincs turmixom, úgyhogy a felengedett epret a ropotgéppel nyomtam össze, ügyelve arra, hogy maradjanak benne azért itt-ott eperdarabkák, és utána tettem hozz egy kis vizet, annyit, hogy kb. 3-4 dl legyen ennek az eperlének az űrtartalma.  

1 csomag epres pudingpor
3,5 dkg cukor
17 dkg margarin
15 dkg porcukor
2,5 dl habbávert tejszin
fél zacskó zselatinfix

A turmixolt epret leszűrjü,belekeverjük a pudingot és a cukrot belekeverjük,sűrűre főzzük.A margarint a porcukorral habosra keverjük,a tejszint a zseléfix-el felverjük.HA az epres puding kihűlt,belekeverjük a margarinba,jól elkeverjükés óvatosan beleforgatjuk a tejszinhabot.

A csíkokat megkenjük a krémmel és feltekerjük őket, spirálszerűen, csigavonalban. Pontosabban csak az elsőnél van erre szükség, ezt a tálca közepére állítjuk és a többi krémmel megkent piskótacsíkunkat, e köré tekerjük spirálosan, csigavonalban. Mindezt addig tesszük, amíg el nem fogy a piskótánk. Ezután a maradék krémmel bevonjuk a torta tetejét és oldalát és tetszés, ízlés szerint díszítjük.

Én most serpenyőben átpirított szeletelt mandulával és eperszemekkel dekoráltam.

Amikor felvágjuk a tortát, előbújnak a csíkok.

Ebből az adagból nem lesz egy óriási tortánk, ha sok személynek készítjük, akkor válasszuk a Snöcy féle, alul-felül is piskóta variációt (annál dupla adag krémre lesz szükségünk)

A nemrég vásárolt Csábító házi sütemények c. könyvből való a recept, és amennyire egyszerű, alapvető hozzávalókból  áll össze és amennyire semmitmondóan néz ki, szinte hihetetlen, hogy milyen finom, süteményt tudunk belőle készíteni, mindenféle méregdrága és flancos hozzávaló nélkül. Ebből is látszik, hogy a régi háziasszonyok tudtak valamit. Akár egy nappal előbb is elkészíthetjük, mert minél tovább áll, annál finomabb lesz. Puhulás után, szinte szétomlik az ember szájában, még harapni sem kell. Lehetetlen abbahagyni!

Citromos szelet

Tészta:

30 dkg liszt, 1 dió nagyságú zsír, 1 csomag szalalkáli, 3 evőkanál cukor, 1 tojás, kb. 1 dl tej ( függ a liszttől és a tojástól, hogy mennyi kell, figyelni kell, hogy mennyit vesz fel) 3 lapot sütünk belőle!

Krém:

25 dkg margarin, 25 dkg porcukor, 1 citrom reszelt héja és leve, 4 dl tej, 4 kanál liszt

- a lisztből és a tejből csomómentes, sűrű pépet főzünk

- a puha margarint habosra keverjük a porcukorral és hozzáadjuk a citrom héját és levét

- amikor a lisztes pép langyosra hűlt, apránként, robotgép segítségével hozzákeverjük a citromos-margarinos krémhez

- ezzel a krémmel töltjük meg a lapokat, azután jó pár órára, de inkább egy éjszakára magára hagyjuk, hogy megpuhuljanak a krémtől a lapok, összeérjenek az ízek

- tálaláskor porcukorral szórjuk meg

Az idei húsvét vitathatatlan sztárja, újdonsága lett ez a Csongi által ihletett gyümölcstorta-variáció. Bevallom kicsit szkeptikusan álltam a dologhoz, de valóban az első falat meggyőzött arról, hogy minden elragadtatott jelző illik erre az édességre. Valóban isteni finom és eteti magát. Bátran ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki, szerintem nem fogja megbánni. Én egy kicsit variáltam rajta, de csak a tetején, a lekvár helyett tortazselé került rá. Azt hiszem, a nagy sikerre való tekintettel állandó szereplője lesz a repertoáromnak és muszáj lesz kipróbálnom aJamie féle eredeti variációt is.

Mascarponás gyümölcstorta

1. Süssünk 3 tojásból piskótát gyümölcstortaformában-lustábbak vehetnek is, de azért az nem az igazi, ez a torta megérdemli a házi piskótát higgyétek el! (nekem a Jézuska hozott szilikonosan és azt kell mondjam egy áldás az előtte lévő fémmel szemben- mostmár csak egy kivehető aljúra vágyom, de nagyon-az sem baj, ha nem szilikon)

2. Amíg sül kikeverjük a krémet: 50 dkg mascarpone sajt, 3 evőkanál cukor, 1 dl tejszín (nem kell felverni) és vanília (legjobb persze a vaníliarúd kikapart belseje), nálam most vaníliakivonat helyettesítette- ezeket összekeverjük és kész vagyunk a krémmel (megsúgom, hogy nekem most csak 25 dkg-nyi mascarponém volt -úgyhogy feleztem az adagokat és így is nagyon finom volt, de nyilván több krém-több élvezet)

3. A kiválasztott gyümölcsöt kiolvasztjuk és alaposan lecsepegtetjük. (persze ha van friss, akkor ez a lépés stornó) - szerintem bármilyen piros, bogyós gyümölccsel jó én most málnával készítettem és isteni lett- mint azt már párszor említettem

4. A kihűlt piskóta mélyedésébe simítjuk a vaníliás mascarponekrémet, rápakoljuk a gyümölcsöket és az előírás szerinti piros tortazselével bevonjuk - óvatosan, mert ha lefolyik el fogja áztatni a piskótánkat, én szilikonos ecsettel, apránként kentem rá. ( a lekvárral készült verziót lásd Csonginál)

 Többször zengtem már ódákat ezeken az oldalakon a minimuffinokról. Mióta megvettem, azóta a régi hagyományos formát egyszer sem használtam. Ugyanis az az igazság, hogy nekem az túl nagy. Ki nem állhatom a Mcdonalds-ban is kapható, óriási, gigaméretű, amerikai típusú muffinokat. Szárazak, morzsálódnak, az ember nem tud egy normálisat harapni bele. Ezek a problémák, mind megoldódnak a minimérettel. Aranyosak, guszták, max. 2 harapással eltüntethetőek. A legújabb nagy favoritom közülük, ez a gyümölccsel töltött változat. Tényleg olyan, mintha a szederszemeket pont a közepébe terveztük volna. Szerintem más gyümölccsel is finom én eddig csak szederbefőttel próbáltam, de nyilván nem ront rajta a málna, az eper vagy neadjisten az erdei mix vagy barackbefőtt sem. (Aszalt gyümölccsel nem működik, kipróbáltam, kőkeményre, ehetetlenre sült a barack, ki kellett dobni, valószínűleg az túl nehéz volt a tésztának)

Az alaprecept Nigella házitündéres könyvéből származik, ez a tündértortácskáinak az alapja. (igen ezek azok a sokszor vitatott tündértorták, amivel többek között azt próbálták igazolni, hogy Stahl Judit plagizálta Nigellát, az igazság azóta sem derült ki, a recept viszont jó)

Szederrel töltött minimuffinok

Tészta

- 12,5 dkg vaj

- 12,5 dkg kristálycukor

- 2 nagy tojás

- 12, 5 dkg liszt

- negyed csomag sütőpor

- fél teáskanál vanília-kivonat vagy 1 csomag sütőpor

- 2-3 evőkanál tej

Az összeállítás nagyon egyszerű: a puha vajat (urambocsá margarint), kikeverjük a cukorral, a vaníliával simára, hozzáadjuk egyenként a 2 tojást, majd a sütőporral elkevert lisztet. Ezeket néhány nagy mozdulattal összedolgozzuk, nem kell simára, csak összeálljon, az sem baj, ha itt-ott darabos, a muffintésztát nem szabad túl sokáig keverni. Végül hozzáadjuk a tejet.

Ezután a muffinformák mélyedéseibe töltjük egy kanállal- kb. 3/4 részig (az én formám szilikonos, ennek hiányában használjunk papírkapszlikat, vagy kenjük ki a formák mélyedéseit)

Ha kész, jöhet a lecsöpögtetett szederbefőtt, mindegyik tésztakupac tetejére ráhalmozzunk 2-3 nagyobb darabot, ne sajnáljuk belőle. Sülés közben a gyümölcs a tészta belsejébe kerül és isteni finomra, lekvárszerűre sül.

Előmelegített, forró sütőben süssük, először nagy lángon, később kicsit visszábbvehetjük, ha már felpúposodtak a süteményeink.

Lehetetlen abbahagyni.

 Most csak ennyire "fussa"!

1. Vaníliás kiflik a'la Gabojsza

2. Még mindig Gabojsza, csak sósan

3. Bodza sajtmártásos spagettije

4. Hamis marcipángolyó Sajtkukacéktól- gasztroajándéknak is jó- még karácsony körüli lementésem volt

5.Mozarellával és paradicsommal töltött húsbatyuk- nem tévesszen meg senkit a szász krumplileves, alatta mindjárt ott lesz a húsrecept- Epertorta blogjáról

6. Palócprovance túrótortareceptjéből minden tetszik a piskótadíszítés, a töltelék, a gránátalma-gyöngyök-nehogy húsvéti designnal kipróbáljam hamarosan

7. Nem ettem még brownie-t, nem is szeretem a csokis édességeket- Ottis málnás-szedres brownie-változatát viszont tudnám szeretni, azt hiszem

8. Mézeskalácsdobozok ajándékba- Limara blogjáról (mondom, hogy még karácsony körül járunk)

9. Szerencsesütemény recept-Nassoló blogról- arra az esetre, ha egyszer lesz majd egy olyan társaságom, ahová ilyet tudok sütni.

10. Mars kosárka- Rebabától- zseniális

11. Narancsos trüffellel töltött csokigömbök- Gesztenyétől

12. A diós kosárka nagyon ötletes újragondolása Limarától

13. Magos-petrezselymes sajtgolyók- Ottis tollából

14. Tejszínben sült krumpli by Palócprovance

15. Csokoládés hókorongok Marmalede konyhájából

16. Ezt az ostyás-sakktáblás sütit már elkészítettem nemrégiben, csak elfelejtettem lefotózni-Nassoló blogja ihlette

17.Limara joghurttortája

18.Nigella féle réteges desszert- Ancsika tolmácsolásában

19. Narancsos tiramisu- Ízbolygótól

20. Kukoricás-darálthúsos tészta- Christine-től

Folyt. köv. hamarosan

 Az úgy kezdődött, hogy megleptem magam egy Csábító házi sütemények című könyvvel. Jó vásárnak bizonyult, tele van rengeteg, gyönyörű képpel illusztrált sós és édes recepttel. Szóval így kezdődött. És úgy folytatódott, hogy véletlenül rábukkantam egy eddig számomra ismeretlen blogra és teljesen elbűvölt. Egy Írországban élő magyar lány írja, aki műkedvelő cukrászként dolgozik kint. Először egy cukrászdában sütötte a cake-ket, pie-kat, tartokat, mostanra azonban már otthon készíti el megrendelésre és a piacra.  (igen, ott lehet ilyesmit árulni a piacon) Mivel több éve írja a naplóját, jó pár estémet töltöttem el a visszaolvasással, nagyon olvasmányos stílusban ír és mivel gyakran szövi bele a receptjeit, újdonságait az irományaiba, olyan az egész, mintha egy gasztroregényt olvasnál.

Íme a blog címe:"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Az oldalán jobb oldalt felül a linkek között megtalálható a régi naplójának a linkje, azzal érdemes kezdeni.

Szóval miután végigolvastam a étvágygerjesztőbbnél étvágygerjesztőbb sütileírásokat, kedvem támadt sütni. Elővettem hát az új szakácskönyvemet és nekiálltam. Egy kicsit variáltam a receptem és még fogok is, de összeségében egy üdítő és finom süteményt kaptam.

Őszibarackos- tejszínes piskóta

1. Süssünk egy 4 tojásos piskótát egy közepes tepsiben (kb. 25*30 cm)

2. Elkészítjük az őszibarackzselét: 2 csomag főzős vaníliás pudingport, 7 dkg cukorral és 7 dl rostos őszibaracklével elkeverjük és sűrűre főzzük. Ha kész és kicsit kihűlt, hozzákeverünk kockára vágott konzerv őszibarackot (3-4 darabot)

3. A kihűlt barackzselét a szintén kihűlt piskótára simítjuk.

4. Kemény habbá verünk 3 dl Hulala tejszínt és a barackzselé tetejére kenjük.

5. Ezután jön még a tetejére krémlikőrbe mártogatott kocka alakú háztartási keksz és ha szeretnénk csokimáz. Én most csak kekszet tettem rá, de legközelebb nem fogok, mert csúszott-mászott a hab tetején, nem lehetett normálisan enni, úgyhogy úgy döntöttem, hogy máskor a legfelső réteg a Hulala lesz és azt fogom lecsorgatni csokival- így praktikusabb és ugyanolyan finom lesz.

 Válság van! Ezt harsogja hónapok óta, mindenhol, mindenki. Váltakoznak a kétségbeesést erősítő és a túlélést elősegítő tippekkel teli hírek. Ebből még az egyáltalán nem szaklapnak mondható Príma konyha sem maradhatott ki és a márciusi számban 2 oldalt szenteltek egy válságmenünek. Ebből a desszert részen akadt meg a szemem, ami egy baracklekváros rácsos volt. Nem véletlenül. Ugyanis a kamrámban még bőven akadt a tavaly eltett lekvárból. Szerettem volna valamire felhasználni, kell a hely az új termésnek. Ennek a sütinek pedig kifejezetten jót tett az, hogy egyáltalán nem volt túl édes a lekvár. Akinek kóstolóba adtam belőle, megosztotta őket. Volt aki még tett hozzá cukrot, volt aki szerint viszont kifejezetten finom, hogy nem a cukor ízét, hanem a gyümölcsét lehet rajta érezni.  Ide viszont nagyon passzolt a savanykás íz, sőt én kifejezetten ilyet ajánlanék hozzá.

Baracklekváros rácsos

1. A tésztát összegyúrjuk (én kenyérsütőbe tettem, dagasztóprogramra) Egy tálba rakunk 50 dkg lisztet, 20 dkg kristálycukrot, 2 csomag vaníliás cukrot, 1 csomag sütőport, 2 tojást és 25 dkg margarint (ez lehet kicsit puha, hogy könnyebb legyen vele dolgozni)

2. Ha kész, egy 25*30-as tepsit kibélelünk sütőpapírral és a tészta 2/3-as részét kb. 0,5 cm vastagon, egyenletesen belenyomkodjuk.

3. 40-50 dkg baracklekvárt egyenletesen szétkenünk rajta egy kanállal.

4. A maradék tésztából csíkokat gyártunk. Lehet szépen kinyújtani a tésztát és felcsíkozni. Én a kezem között hengergettem ki a csíkokat. De én ilyen szempontból renitens vagyok.

5. A csíkokkal a lekváros tészta tetejét berácsozzuk, majd ezeket egy felvert tojással lekenjük.

6. Előmelegített sütőben, közepes lángon k.b 30-40 percig sütjük.

2-3 nap múlva is finom, puha, omlós marad- ha van rá ideje.

Számomra a rakott káposzta is tipikusan menzás étel. Hogy miért? Mert ezidáig itthon soha nem készült, csak a nagyüzemi konyhán találkoztam vele. Ott viszont kifejezetten ízlett. Ennek ellenére, amíg nem olvastam  Makka írását, eszembe sem jutott, hogy akár én is készíthetnék ilyet itthon. Miután azonban eszembe jutott, sehogyse ment ki a fejemből, és alig vártam a hétvégét, hogy végre legyen időm a tettek mezejére lépni. Nagyon egyszerű volt elkészíteni és nagyon finom volt. 4 napig ettem. Igen, csak én. Mert az Uram kifejtette, hogy annak ellenére, hogy külön-külön nagyon szereti a savanyú káposztát, a darált húst, a rizs és a tejfölt is, együtt köszöni szépen inkább nem kérne belőle. Sajnálhatja. Nálam tuti befutó lett, mostantól rendszeresen fogom főzni.

Rakott káposzta

1. A  fél kg káposztát kevés vízben, fedő alatt megpároljuk. (én nem tettem hozzá babérlevelet, mert volt benne, ha túl savanyúnak érezzük, párolás előtt mossuk ki)

2. Közben összeaprítunk egy kis fej vöröshagymát és 1-2 gerezd fokhagymát, kevés olajon kicsit megfonnyasztjuk (vigyázzunk a fokhagyma meg ne égjen, azt csak pár pillanatra rakjuk bele) Ezután hozzárakjuk a fél kg darált húst és fehéredésig pirítjuk.

3. Ha a hús már megpirult, akkor hozzáadunk egy csésze (2 dl)  megmosott rizst, fűszerezzük sóval, borssal, majd felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje és kb. 10-15 percig főzzük. ( nem baj, ha a rizs ennyi idő után még nem lesz puha, majd a sütőben még tovább puhul)

4. Egy tűzálló tálat (jénait) kikenünk egy kevés olajjal (vagy lehet libazsírral, akinek van) és elkezdjük a rétegezést. Alulra egy réteg képoszta, rá a rizses hús, ezt bőven meglocsoljuk tejföllel, újra káposzta, újra hús, újra tejföl- a tetejére káposzta kerül.

Nekem egy nagy dobozos tejföl kellett ehhez az adaghoz.

5. Ezután sütőbe rakjuk és kb. 40-50 perc alatt, közepes lángon készre sütjük.

Nagyon kiadós, laktató étel.

A szándék, hogy gyakrabban fogok írni, ismét gellert kapott. A napok elrohannak mellettem, úgy, hogy szinte észre sem veszem. Egyik iskola, másik iskola (a munkahely), nyíltnap, fogadóóra, alapítványi bál és a fő ok, hogy koránfekvő lettem. Mióta ugyanis kora reggelre járok dolgozni, muszáj max. 10 órakor ágyban lennem, mert különben másnap reggel nem vagyok észnél. (sokszor még így sem), a blogot pedig régebben legtöbbször éjszaka írtam. Most ez a fenti okok miatt kimarad. De törekszem rá, hogy ne így legyen, fejben este, elalvás előtt gyakran blogot írok, csak a kivitelezés akadozik.

Ezt az egyáltalán nem szép, de  nagyon finom egytálétel kb. két hete készítettem. Az ötletet anyu újságokból kivágott receptjei között találtam szombat délután, este pedig már össze is raktam. Anno, évekkel ezelőtt Gregor Bernadett receptjeként jelent meg egy róla szóló cikk mellett. Egyszerű, de laktató és finom.

Mustáros csirkemellragu, krumplival

1. A krumplit megfőzzük. Én héjában főztem, utána pucoltam és kockáztam fel. Mennyiség egyénileg választható én 4-5 nagyobb darabot használtam fel.

2. A csirkemellett felkockázzuk, sózzuk, borsozzuk és kevés olajon átsütjük és készítünk belőle egy mustáros ragut. Hozzányomtam kb. 1 evőkanálnyi mustárt és egy kevés tejszínnel összefőztem. Mehet bele fokhagyma is.

3. Ha kész akkor egy sütőtálban következik a rétegezés. Kivajazzuk, majd jön egy réteg főtt krumpli (sózzuk meg), utána a mustáros csirkemell, újra krumpli és így tovább amíg el nem fogy.

4. A tetejére nagyon jól illik, ha megszórjuk füstölt szalonnadarabokkal.

5. Végül az egészet bőven felöntjük tejszínnel és betoljuk kb. 30 percre a sütőbe.

6. Ízlés szerint tovább turbózhatjuk, ha megszórjuk a tetejét reszelt sajttal.

Az ehavi Príma konyha címlapján  annyira étvágygerjesztően nézett ki ez a sütemény, hogy nem bírtam neki ellenállni és elkészítettem. Habár nem egy olcsó és nem egy gyorsan összedobható édesség, az íze kárpótol érte. Nagy sikert aratott és az is kiderült, hogy ez a recept szerepel a mi régi családi receptjeink között is Horthy lepény néven. Olyannyira jól sikerült, hogy az Uram kollégája kifejezetten rossznéven vette, hogy csak egy nap vitt belőle magával. Kiváló vendégváró sütemény, mert minél tovább áll, annál finomabb lesz, szóval jóelőre elkészíthető.

Karamellás hatlapos

 Hozzávalók a tésztához: kb. 1,5 dl tej, 1 csomag (2 dkg) szalalkáli, 60 dkg finomliszt, 10 dkg margarin vagy vaj, 12 dkg porcukor, 2 tojás, késhegynyi só, 1 citrom reszelt héja

Ezekből egy jól kezelhető tésztát gyúrunk. ( a tej mennyisége azért kb., mert függ a liszt minőségétől is, hogy mennyit vesz fel)

Ezután 6 részre osztjuk és enyhén meglisztezett gyúrólapon egyenként kb. 25*30 centis, 2-3 milliméter vastagságú lapokká nyújtjuk. Villával megszurkáljuk, hogy sütés közben ne hólyagosodjon föl. Előmelegített sütőben, közepes lánggal 6-7 percig sütjük vigyázva, mert gyorsan megéghet. Nem kell megijedni, kemények, törékenyek lesznek a lapok, de a krémtől másnapra majd jól megpuhulnak.

Hozzávalók a krémhez: 40 dkg kristálycukor, 1,6 liter tej, 2 csomag főzős vanílás pudingpor, 2 csomag főzős csokis pudingpor, 2-3 evőkanál cukrozatlan kakaópor, 2 csomag vaníliás cukor, 25 dkg margarin

A cukrot egy lábasban felolvasztjuk és világosbarnára karamellizáljuk, aztán óvatosan, mert fröcsköl, 6 dl tejet ráöntünk. A hideg tejtől a cukor vissza fog keményedni, de nem gond, kis lángon fölforralva a tejet, a karamell újra fel fog olvadni benne.

A maradék 1 liter tejet a kétféle pudingporral és a kakaóval simára keverjük és a forró karamellás tejhez öntjük, vaníliás cukorral ízesítjük és kevergetve pár perc alatt sűrű krémmé  főzzük. Langyosra hűtjük és kanalankét hozzádolgozzuk a puha margarint.

A langyos krémmel megtöltjük a lapokat, úgy, hogy a tetejére is maradjon egy kevés. Egy éjszakán át hűtőben pihentetjük. Másnapra megpuhul, összeérik. Megporcukrozzuk és forró vízbe mártott késsel szeletekre vágjuk.

Bizonyára sokan jártak már közületek Tupper-partin. Igen, ezek azok az alkalmak, amikor azon kívül, hogy megismerkedhetünk a rengetegféle edénnyel és használatukkal, még emellett mindig van "kötelező" jellegű sütés-főzés, mintegy demonstrálva azt, amit előtte szóban meghallgattunk. Több olyan receptre is sikerült már szert tennem ezeken az alkalmakon, amiket azóta is előszeretettek használok. Ilyen a tupperes lasagne vagy például az almás-diós muffin. Pár héttel ezelőtt egy ilyen alkalommal ismerkedtünk meg a tortillasütéssel. A siker frenetikus, a hatás pedig maradandó volt (és nem csak kilók formájában :)) Azóta már többször elkészítettük, főleg az Uram, aki egy újabb mániával bővítette a repertoárját a lángos és kenyérsütés után. A recept egyszerű és másnap is felhasználhatóak a kisütött lapok. (állítólag le is lehet őket fagyasztani, nálunk eddig sosem maradt annyira számottevő mennyiség, amivel érdemes lett volna próbálkozni)

Tortilla Tupper módra

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 4 evőkanál olaj, 1 teáskanál só, fél csomag sütőpor + langyos víz

Elkészítés: a víz kivételéve a többi hozzávalót egy tálba rakjuk, összekavarjuk, majd a langyos vizet fokozatosan adagoljuk hozzá, addig amíg puha, ruganyos DE nem ragadós tésztát kapunk. Olyan állagra van szükségünk, amit anélkül lehet kinyújtani, hogy kellene alá liszt.

Ha ez kész, 15 percig pihentetjük, majd 6 golyót formálunk belőle és gyúrólapon nagyon vékonyra nyújtjuk. (szinte átlátszó legyen)

A lapokat felforrósított wokban vagy serpenyőben olaj nélkül kisütjük. Pár perc az egész, nagyon hamar sül, szinte fehér marad a tészta, csak néhány barna pötty jelenik meg rajta. Nem szabad túlsütni, mert akkor törni fog. A hő hatására egy kicsit összébb fog ugrani, zsugorodni- ez természetes.

Ha kész, töltjük, úgy, hogy  félbehajtjuk vagy tölcsért formázunk belőle.

Töltelék: tulajdonképpen bármi lehet- maradék sült hús, rántott hús felkockácva, csirkefasírt (az uramnál ez volt a nyerő), gomba, paradicsom, paprika, uborka, saláta de tényleg bármi más amit szeretünk.

Hozzá jöhet majonéz, ketchup, chilli szósz, édes-savanyú mártás, salsa szósz stb.

salsa szósz

2 paradicsom
1 hagyma 
1 kicsi konzerv paradicsompüré
2 gerezd fokhagyma
cukor, só, kakukkfű, koriander, chillipaprikapor vagy ha nincs csípős piros arany

A paradicsomot összevágjuk, a hagymával együtt apróra és feltesszük őket kevés olajon párolódni, addig amíg szinte homogén masszát kapunk. (ledarálhatjuk előtte a paradicsomot vagy turmixolhatjuk a kész pépet), hozzárakjuk az ízesítőket, fő, hogy kicsit csípős legyen (ízlés szerint), majd kis tálkában tálaljuk.

Mi tettünk a tetejére egy nagy adag reszelt sajtot is. Isteni finom és kiadós!

Megjegyzés: nagyon hamar elfogy, érdemes minimum dupla adaggal dolgozni.

 Egy újabb körkérdés, köszönet érte ezúton Citromfűnek. Legalább rákényszerít, hogy kibújjak kicsit a csigaházamból.

Először- akárcsak másoknak- nekem is a legismertebb dolgok jutottak eszembe kávé és cigaretta. Nos- szerencsére- egyikkel sem élek. Utóbbinak még a szagát sem bírom, kávézni sem szoktam (ennek ellenére nemrégiben szert tettem egy csecse kis kávésbögrére :)

Azért jobban végiggondolva akad mégis 5 olyan dolog, ami "fogságban tart" és hiánya kellemetlen érzést okoz.

zöld tea- csak natúron iszom, annyira rászoktam, hogy tényleg kifejezetten elvonási tüneteim lesznek, ha véletlenül elfogy ( nemigen szokott, mert figyelem a készletet és ha csökken újratöltöm)

internet, blogolvasás- napi rutin a kedvencek végiglátogatása, egy időben csak a gasztroszférára korlátozódott, ma már nagyon sok kedvenc énblogot is olvasok

olvasás evés közben, fürdés közben, elalvás előtt- tudom, hogy evés közben olvasni kifejezetten rossz szokás, mégis nekem nagyon jól esik, a többi szintúgy

újságvásárlás- vannak megszokott napi, heti, havi lapjaim, amiket mindig megveszek, sokszor csak egy-egy kedvenc rovat vagy szerző miatt

olajos magvak- na erre is rá lehet ám kattani, időnként mániákusan rágcsálok, szinte mindegy, hogy mogyoró, mandula, napraforgómag, tökmag, dió vagy kesudió, csak olajos mag legyen. Nem tudom ki, hogy van vele, de én amíg látom vagy nem vagyok már rosszul tőle, addig rájárok.

Nem tudom hány embernek kell továbbadni!? Én azért kíváncsi lennék, hogy Ildinkó és Tina miktől függenek?

 

 "Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!''

Kicsit formabontó leszek, nézzétek el kérlek nekem. Úgy gondolom, abban mindannyian egyetértünk, hogy blogolni jó. Többek között azért is, mert nagyon sok virtuális barátra, ismerősre tehetsz szert. Persze egy gasztroblog teljesen más kategória, mint egy énblog. Habár sokan-sokszor beleszőjjük az életünket is a receptek közé, azért mégsem tárulkozunk ki soha annyira, mint aki minden örömét és bánatát kiírja magából. Én szeretek blogot írni és szeretek blogokat olvasni. És nemcsak gasztroblogokat. Persze vannak kedvenceim. A főzősök közül azok, akiknek az oldaiban egy kicsit-vagy nagyon ők maguk is benne vannak. Nem feltétlenül fényképre gondolok, hanem a sorok mögött megbújó történetekre, emberekre. Bevallom eszerint gyakran szelektálok is. Ha nincs a blogon csak a recept és kép, meg sem nyitom az oldalt, az esetek 99%-ban. Hiszen, ha csak ez vonzana, előkapnék egy sima szakácskönyvet. Véleményem szerint Stahl Judit népszerűsége sem csupán a receptjein múlott, hanem a hozzá írt szövegeken. Én sokszor csak úgy olvasgatom őket a mai napig is. Éppen ezért nem tetszik, hogy az új könyveiben már alig-alig van néhány soros bevezető az ételek előtt. Remélem visszatér a régi, hagyományos felépítésű könyveihez. No, de nagyon elkanyarodtam az eredeti témától.

Szóval íme a gasztroblogírók közül azok, akiknek én ezt a díjat így virtuálisan átküldeném, tudom, hogy van aki már megkapta, de ezt nem tiltja a szabályzat

Cecile- tudom, tudom- tőle kaptam, de ha egyszer úgy érzem, hogy ő egy nagyon kedves és intelligens virtuális ismerősöm. Szeretem a receptjeit, a stílusát, a fényképeit. A tortáit pedig szájtátva bámulom és irigykedem rájuk. Olyan nekem ő, mint egy rokonlélek.

Ildinkó- többször megírtam már, hogy az ő blogját olvastam először és az ő hatására kezdtem el én magam is blogolni. Sajnos mostanában kevesebbet ír, pedig nagyon tetszik ahogy és amit csinál.

Citromfű- Nos ő is egy rokonlélek, tanító néni- méghozzá igencsak lelkes és kreatív. Úgy járok hozzá olvasgatni, mintha hazamennék.

Anyamama- ő számomra egy példakép, megtestesití azt, amilyennek én képzelem magam, 3 gyerekes anyukaként. Most pihenőt tart, remélem az első tavaszias napsugarak majd visszahozzák közénk.

Akik nem gasztro-vonalon írnak:

Tina- ajánlottam már a scrapblogját, de nem lehet elégszer. Nézzetek be hozzá és kisimul a lelketek. Új önismereti-kreatív játékot is indított, havi feladványokkal. Nem is tudom, honnan van ennyi energiája.

Daniella- Véletlenül találtam rá a Bakka és Pepe című blogjára és egyszuszra olvastam végig, néhol mosolyogva, néhol hangosan kacagva. Fantasztikus stílusban megírt hétköznapi történetek egy háromgyerekes család életéből. Ne hagyjátok ki.

Lili és Szonja- szintén állandó olvasójuk vagyok, hol sírok, hol nevetek.

Eliana története, arról, hogy hogyan birkózik meg egy érzékeny és törékeny, kedves lány a vad világgal. Én drukkolok neki. Nagyon!

Meg is van a 8! Kicsit rendhagyó leszek ( inkább lusta) és most kihagyom a kommentelést. Remélem eljut mindenkihez, akinek küldtem, még akkor is ha már felíratkozott arra a bizonyos szalagra. A fentieken kívül még nagyon sokakat olvasok és kedvelek, de most sajna csak ennyien fértek bele a keretbe.

Snöcy-nek köszönhetően hozzám is eljutott a legújabb körkérdés. Köszönet érte mégegyszer.

Íme a szabályok:

1. Írd le annak az öt könyvnek a címét, amit 2008-ban olvastál.

2. Nevezz meg öt embert, és értesítsd őket.

3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre.

Szeretek olvasni. Mondhatni betűfüggő vagyok. Mindig, minden helyzetben kell, hogy legyen nálam valamilyen olvasnivaló. Lehet ez könyv vagy újság. Olvasok az ágyban, evés közben (tudom, tudom, hogy ez mennyire helytelen), a kádban, várakozás közben a pályaudvaron, vonaton, (buszon csak azért nem mert rosszul vagyok) és igen ciki-nem ciki (bár miért lenne az?) még a lakás legkisebb helyiségében is. Utóbbiakban- a könnyebb kezelhetőség kedvéért- általában újság van nálam.

Könyvek terén válogatós vagyok: nem szeretem a krimiket,thrillerek, durva, erőszakos, háborús stb. történeteket. Ezen a téren is idealista és romantikus vagyok. Akárcsak a filmeknél, itt is ragaszkodom a pozitív végkifejlethez. Egyszerűen ezekben tudok elmerülni, kikapcsolódni. Persze, legyen közben némi bonyodalom, szomorúság, de a végére simuljanak ki a dolgok.

Vannak nagy kedvenceim, amiket időről-időre újraolvasok: Szabó Magda, Janikovszky Éva, Fekete István művei, Adrian Mole kínszenvedései, az Anne Shirley kötetek stb. Némelyik ezért már igencsak megviselt állapotban van.

A 2008-ban olvasott könyvek közül íme 5 db. Igyekeztem azok közül választani, amiket tényleg most olvastam először.

Fejős Éva: Hotel Bali: karácsonyra kaptam és pár óra alatt kiolvastam. Bevallom csalódást okozott. Sokkal többre számítottam a reklámkampány mérete alapján. A sztori élvezhető (egyszer!), de sablonos, ráadásul amikor kiderül a nagy titok- nem írom le, hátha valaki még előtte van- szóval leesett az állam, hogy e miatt és ilyen bugyután intézve menekült mind a 4 lány külföldre. (vagyis csak 3) Kb. a könyv felénél már tudtam a végét, onnastól kettesével lapoztam, pláne, hogy irtó sok benne a hosszú, leíró rész. A végéről pedig ne is beszéljünk. Nem szeretem az olyan könyveket, filmeket, amik nincsenek teljesen lezárva befejezve, mondván az olvasó fantáziájára bízzák. Hát ne bízzák, 3000 Ft-os könyvár mellett, úgy érzem járt volna egy normális, komplett befejezés, nemcsak ez a sejtetős humbug. Lényeg, hogy ilyen színvonalú könyvet ( ha nem jobbat) kb. 1000 forintért is kapok. Tanulság: nem veszem meg az írónő többi könyvét, biztos van akinek tetszik, egyszer olvasható is, de nekem ennyit nem ér.

D. Tóth Kriszta: Lola naplója: Szép kivitelű, könnyed, olvasmányos. Nem csak a már olvasott Nők Lapjás cikkek vannak benne, hanem bőven ki vannak egészítve új sztorikkal is. Ezt pedig a betűk stílusa jelzi is. 2 nap alatt kiolvastam, tetszett, biztos, hogy máskor is előkerül majd.

Janikovszky Éva: Szalmaláng Ahogy a többi műve ez sem okozott csalódást. Ifjúsági és felnőtt regény határán van. Egy szuszra olvastam el, azóta pedig már mégegyszer előkerült. Egyszerűen lehetetlen letenni. Ami pedig külön tetszik benne, hogy írói nyomásra pár évvel az első kiadás után megírta az írónő, hogy szerinte mi történt a szereplőkkel felnőtt korukban. Fantasztikus!

V. Kulcsár Ildikó: Rózsa a széfben Optimista történetek az életről, a 21. század Magyarországán.

L. M. Montgomery: A kék kastély : Nagyon szeretem az Anne Shirley történeteket, a filmet, a könyveket, Montgomery stílusát, az akkori kor felfogását, a kis kanadai sziget milliőjét. Ebben a regényében is visszarepít abba az időszakba és azokra a helyekre,  és noha ebből Anne Shirley kimarad, az élmény tökéletes így is.

Akinek pedig továbbadom, az csupán két ember, mert szerintem már mindenkinél járt: ez pedig Ildinkó- kiváncsi vagyok mit olvas egy pszichológus és Daniella-vajon ő hogyan áll az otthon lévő könyvek kiolvasásának projektjével?

Kicsit megkésve ugyan, de kívánok mindenkinek nagy-nagy szeretettel Boldog Új Évet! Behavaztak a vizsgák (18 db egészen pontosan, ebből 5 múlt pénteken és tegnap volt), de vége, áprilisig most "leteszem a lantot". Az az igazság, hogy a karácsonyt kivéve, nem nagyon főztem-sütöttem a vizsgaidőszakban. Bevallom mostmár hiányzik is. A májkrémes zsemle kontra felvágottas kifli egy idő után nagyon unalmas tud lenni. Tegnap (kénytelen-kelletlen) azért már felvettem a ritmust, ugyanis az Uram ma tartotta a cégnél a névnapi buliját. Először hétfőn akarta, de mikor felhívtam a figyelmét, hogy 3 vizsgára kell készüljen, nagy kegyesen (mert pasit választani tudni kell!!!!!) áttette keddre. Így este hattól 5 féle süteményt gyártottam le. Újításokra persze nem volt időm, se kedvem. Maradtak a bevált kedvencek: üdítős-túrós süti, joghurttorta, nutellás kókuszgolyó, kozáksapka, gyümölcstorta. (most nézem, hogy ez a fajta joghurttorta még nem szerepelt itt, de nincs róla fénykép, majd pótlom)

Szóval igyekszem felvenni a ritmust, mindjárt kezdem is a Snöcy által gurított könyves hógolyóval. Ezúton is köszönöm Neki, hogy gondolt rám. Szóval a 2009-es Maszatkonyha-idényt ezennel megnyitom.

 Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.
Csillag röppen a hegyre,
gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel
boldog otthonokban.
Legszebb álma mégis az, hogy
mindenki szívébe,
költözzék be szent karácsony
ünnepén a béke.

(Fésűs Éva)

Egy újabb bonbon, most karácsonyi kiadásban. Azért karácsonyi, mert én kineveztem a marcipánt ünnepi hozzávalónak. (márcsak az ára miatt is)

Arra, hogy szeretem a marcipánt, néhány hete jöttem rá, amikor az Intersparból hazajött velem egy marcipános tallér. Nem tudom milyen megfontolásból választottam, mert előtte meggyőződésem volt, hogy a marcipán és én nem egy oldalon állunk. Pedig- mint kiderült- dehogyisnem. Innen már csak egy kicsiny lépés volt eljutni a házi marcipános tallérig. Ami persze- mindent összevetve- jóval olcsóbban kihozható, mint a bolti és legalább olyan finom.

A recept tulajdonképpen nem is recept. A tejcsokit (nálam Milka), egy kevés vajjal felolvasztjuk és kikenjük vele a szilikonos formánkat. Én kétféle formát készítettem, a lapos tallérokat minimuffin-formában, a másikat szilikonos jégkockakészítőben dermesztettem ki. Szóval a kikenésnél ügyeljünk rá, hogy mindenhol legyen csoki.  Ehhez a folyamathoz jól jön egy szilikonos ecset. Ha kész, hűtőben kidermesztjük.

Közben a marcipánt átgyúrjuk, kinyújtjuk és akkora formát szaggatunk, vágunk ki belőle, amekkora a formánk. Ha a csoki megdermedt, a  marcipánt belerakjuk és újabb olvasztott csokiréteggel zárjuk le a bonbonjainkat. Újabb hűtőtúra, majd a teljes megdermedés után, kifordítjuk őket és igyekszünk távol tartani tőle a mohó kezeket, hogy maradjon belőle karácsonyig.

Egyenként becsomagolva, gondosan egy szép dobozva rakosgatva akár gasztroajándék is lehet belőle. (sőt még szaloncukorként is el tudom képzelni)

 A "Soha ne mondd, hogy soha"- alaptézis újra bizonyítást nyert. Ugyanis benne vagyok a Wellness magazinban. Ha valaha is felmerül a kérdés, hogy melyik újságban nem fogok soha, semmilyen módon szerepelni, akkor bizony ez dobogós lett volna. No persze most sem sportteljesítménnyel vagy valami überszuper fogyókúra-projecttel kerültem bele, hanem a gasztroblogokat ajánló cikkükkel kapcsolatosan. És nagyon meglepődtem, és nagyon-nagyon örültem-örülök neki. Persze először felmerült bennem, hogy mivel a lapot a Sanoma adja ki és a nlc is hozzá tartozik, csupán csak némi önreklámról lehet szó, de azután hamar megnyugodtam, ugyanis mindenféle blogszolgáltatónál irogató kollega és kolleganő bekerült a válogatásba. És tényleg örülök, hogy olyan nagy és komoly, profi blogolók mellett, mint Fűszeres Eszter vagy éppen Dolce vita, az én kis szerény blogom is felkeltette a szerkesztők figyelmét. Köszönöm nekik és persze mindenkinek, aki olvas. Ja, és különösen köszönöm Áginak, aki felhívta a cikkre a figyelmemet.

 Minekutána túl gyorsan akartam kiszedni a friss bonbonokat, néhányat sikerült összetörnöm-zúznom. Persze az ízükön ez semmit sem változtatott, mégis napokig ott árválkodtak a hűtőben egy tányéron, míg a többiek seperc alatt elfogytak. Ekkor jutott eszembe, hogy valamelyik újságban (talán a Nők Lapja Konyhában) , a gasztroajándékok között láttam egy csokis kanál ötletet. Nosza, a törmelék csokikhoz, raktam egy kevés vajat, mikróban felolvasztottam, azután pedig kanalakat mártogattam bele. Ha nem tapadt rá elsőre elegendő mennyiség, akkor némi hűtőben dermesztés után, újabb mártogatás következett, majd újabb hűtőtúra.

A kész kanalakkal forró tejet kavargatva, isteni finom forró csokit kapunk. Attól függ mekkora a kanalunk, de egy kanál kb. 1dl tejet tesz jó csokissá. (persze ízlés kérdése, ki mennyire szereti édesen-csokisan)

Celofánba csomagolva, pl. kiegészítve egy klassz bögrével,  gasztroajándéknak is adható.

Sokszor, sok helyen kacérkodtam már a vaníliás kifli sütésével. Múlt hétvégén azonban végre a terv valósággá vált. Gabojsza receptje volt az ötletadó, alapvetően  pedig Horváth Ilonától származik a recept. Tényleg isteni finomak lettek, omlósak, illatosak. A mogyorós csókok után ez is egy jól eltalált, állandó szereplővé előléptetett adventi aprósütemény lesz. Fém dobozban sokáig eláll. (persze csak ha gondosan elrejtjük magunk és a családtagok elől.)

Vaníliás-mandulás kiflik

Hozzávalók:

25 dkg liszt

20 dkg vaj

10 dkg porcukor

10 dkg darált mandula

10 dkg vaníliás cukor a hintéshez

A tésztához való anyagokat összegyúrom, ceruza vastagságú, hosszúkás rudakat sodrok, kb 5 cm hosszúra vágom és kifliket formálok belőlük. 160 fokos sütőben egész világosra sütöm és forrón vaníliás cukorba forgatom. (porcukorhoz tettem 3-4 csomag vaníliás cukrot)

Aki szeretné csokimázba márthatja a két végét, de szerintem, így tökéletes, ahogy van.

Ragyogó napsütés, tavaszias időjárás ide- vizsgaidőszak oda, az adventi készülődések azért már javában folynak nálunk. Tudni kell, hogy az én Uram nagyon szereti a karácsonyt és azzal ezzel járó összes csillogó-villogó-zenélő égőt, kütyüt, ablakdíszt, hagyományt, szokást, rituálét. Az a típus, aki augusztus 12-én, a Balaton parton üldögélve, hattyúetetés közben is arról érdeklődik, hogy várom-e már a karácsonyt?Természetesen ez a kérdés, a december közeledtével egyre gyakrabban hangzik fel. Ezért, azután mikor végre beköszönt advent első vasárnapja, felgyúlnak a fények minálunk, és elindul a készülődés, az ünnepvárás. Tavaly majdnem a lakásnak is sikerült (mármint felgyulladnia) miután az én drágám szerint gondosan és stabilan álló fenyőfa ráborult az adventi koszorúra, amin lévén december 24-e, mind a 4 gyertya égett. De ez egy másik történet.

Szóval, ha advent, akkor  természetesen az aprósütemény-sütés sem maradhat el.  Íme az egyik múlt heti kedvenc. Tudni kell, hogy én nem vagyok sem a habcsók, sem a habcsók jellegű sütemények rajongója, ez azonban még engem is meggyőzött, tényleg eteti magát. Felvéve az állandó adventi repertoárba.

A sikert mi sem mutatja jobban, mint a fenti fénykép- mire a fotózásra került a sor, alig árválkodott néhány darab a sütisdoboz mélyén.

Kicsit variáltam a recepten: kihagytam a mogyorós grillázst (fogalmam sincs, honnan szerezhetnék, igaz nem is nagyon keresgéltem), és behoztam új elemként, hogy lekvárral kentem meg a kis korongokat, nekünk így sokkal jobban ízlett.

 Habsipkás mogyorós korongok (Tina karácsony 2004)

Hozzávalók kb.45 darabhoz

1 tojás+1 tojásfehérje, 17-18 dkg liszt, késhegynyi sütőpor, 20+5 dkg kristálycukor, 10 dkg vaj, 1 teáskanál rum, 2 evőkanál citromlé, 2 teáskanál étkezési keményítő, 3 evőkanál darált mogyoró+ a díszítéshez 45 db

Elkészítés:

- a lisztet, a sütőport, 5 dkg cukorral, a vajjal (én puhával dolgoztam), a tojás sárgájával és a rummal omlós tésztává összegyúrjuk. Igen, tudom, hogy az omlós tésztához hideg vaj kell,  de én így szoktam és nekem bevált.

- ha elkészült a tésztánk, belerakjuk egy zacskóba és 30 percre hűtőbe rakjuk.

- a két tojásfehérjét habbá verjük, ha már majdnem kemény hozzárakjuk a citromlevet, majd beleszórjuk a keményítővel elkevert maradék 20 dkg kristálycukrot.

- ezután kinyújtjuk a tésztát- legkönnyebb két réteg folpack vagy kettévágott, nagyobb méretű zacskódarab között és korongokat szaggatunk ki belőle. (eredetileg 4 cm-est írt a recept, én ennél kisebbeket gyártottam-kb. 2-2,5 cm átmérőjűeket.

- a korongokat sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük

- megkenjük őket vékonyan baracklekvárral

- a tojásfehérjehabot kivágott zacskóba vagy nyomózsákba vagy egyéb más célszerkezetbe töltjük és a korongokra nyomunk egy-egy adag habot.

-tetejüket megszórjuk darált mogyoróval, közepükbe egész mogyorószemet ültetünk

- előmelegített sütőben 150 fokon 20-25 percig sütjük

Nemcsak itthon zajlanak már javában az adventi események, hanem a suliban is rákészülünk az ünnepre az elsősökkel. Közösen készítettünk ajtódíszt és adventi koszorút. Ők főképp az ötleteiket adták, a kivitelezés- lévén a ragasztópisztoly nem 7 évesek kezébe való- nagyrészt rám maradt. Folyamatosan készülnek mikulások, papírláncok, fenyőfák. És, hol van még karácsony...

Hogy lelkileg is hangolódjunk egy kicsit, péntekenként meggyújtjuk a következő heti gyertyát, teát főzzünk és sütit eszünk. Közben pedig felváltva énekelünk, mesét mondok és persze élménybeszámolót tartanak, nagy lelkesedéssel.

A múlt héten ezt a sütit vittem nekik, nagy kelletje volt, nem kellett hazahoznom belőle egy darabot sem.

Finom mézes kocka (a Vidék íze 2008. decemberi számából)

Hozzávalók:

25 dkg méz, 10 dkg vaj, 2 tojás, 14 dkg cukor, 1 citrom és 1 narancs reszelt héja, mézeskalács-fűszerkeverék (ízlés szerint, de 1-2 teáskanálnál több nemigen kell bele), 4 evőkanál rum, 2 evőkanál kakaó, 1 csomag sütőpor, 40 dkg liszt

Megkenéshez: baracklekvár

Tetejére: csokibevonó- ízlés szerint - nálam tej

Elkészítés:

1. A mézet felmelegítjük, de nem forraljuk, hozzáadjuk a vajat és addig kevergetjük, ameddig el nem olvad benne.

2. A tojásokat a cukorral habosra keverjük és apránként összedolgozzuk a mézes vajjal.

3. Hozzáadjuk a reszelt citrom és narancshéjat, a mézeskalács-fűszerkeveréket, a rumot, a kakaóport és legvégül a sütőporral elkevert lisztet.

4. A tésztát 20*30-as, sütőpapírral kibélelt, 160-170 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük.

5. Ha kihűlt, 3 részre vágjuk (én csak kettőbe vágtam, de legközelebb maradok a 3-nál, szerintem kell bele a két réteg lekvározás) és megkenjük baracklekvárral.

6. A tetejét ét vagy tej tortabevonóval áthúzzuk.

7. Hűvös helyen egy éjszakát pihentetjük, hogy a csoki megdermedjen és a tészta jól átpuhuljon.

8. Másnap szeletekre vágjuk és tetszés szerint díszítve tálaljuk.

 A folytatás:

1.Zsuzsi krémes-almás süteménye

2. Bögrés-mikrós csokis süti Mennyei Manna oldaláról

3. Ottis kókuszos-banángolyója

4. Erdeigyümölcsös-tejszínes torta, sütés nélkül- még mindig Ottis munkája

5.Linzi torta- Betűleveses Krisztától

6.Ottis barackos-reszelt túrós sütije

7. Zsannamanna húspástétomreceptje

8. Tiramisugolyóbisok Latsia konyhájából

9.Almakenyér by Mamihami

10.Sütis néne: csokis finomság sütés nélkül

11. Latsia vaníliapudingos almatortája

12. Csokis pöfeteg Sütis néne konyhájából

13.Millie steak burgonya mustárral

A  könyvjelzőm megtelt, íme az "ez nekem is tetszik, meg akarom sütni-főzni" lista következő gyöngyszemei.

1. Max szőlős diplomatapudingja

2. Toma zsályás húscsigái

3. Millie mustáros-hagymás borban sült csirkéje

4. Szilvatorta a Pranté blogról

5.Rebaba házilag készített Ferrero Rocher bonbonja

6. Sonkás-sajtos-zöldséges tekercs leveles tésztából by Max

7.Vaníliás fagyi sűrített tejjel Fűszeres Eszter blogjából

8. Ismét Millie-től marinált sült paprika

9. Csokis mini croissant Mamihamitól

10. Sajtkukac gyors fűszeres csigái

11.Izraeli sütemény még mindig Sajtkukactól

12.Snöcy zsemléje

13. Rebaba marcipános tallérjai

14. Ancsika alma-álma

15. Sajtos rúd füstölt sajttal a saját levében blogról

Most mennem kell. Hamarosan folyt. köv.

 Ez egy saját kútfőből kipattanó bonbonötlet volt. Kimaradt egy maréknyi fagyasztott vegyes erdei gyümölcs mix, egy előző sütésből, beszereztem hozzá egy táblányi Bocit tejcsokit és indulhatott is a sorozatgyártás.

Először is a csokit összetördeltem (közben egy-két kockát bekapva leteszteltem, hogy megfelelő-e a minősége :), azután hozzáraktam egy kevés kb. 2 dkg  vajat és beraktam a mikróba. Amikor a vaj felolvadt és a csoki is megpuhult, összekevertem és kész is volt az olvasztott csokoládé. Egy ecsettel kikentem a formákat, ügyelve arra, hogy egyenletes, ne túl vékony rétegben fedje be. Ezután hűtőben dermesztettem.

Eközben a gyümölcsöket 2 csomag vaníliás cukorral összepépesítettem.

A megdermedt csokit leellenőrizzük, hogy hol túl vékony, vagy esetleg hiányos a csokimáz. Ahol hiba van, ott újabb ecseteléssel és hűtéssel javítjuk.

Ezután kiskanállal kb. háromnegyed részig töltögetjük a formákat a vaníliás gyümölcspépünkkel. A bonbonok tetejére (későbbiekben, majd az aljára) ráterítjük a maradék olvasztott csokinkat. Ezért nem szabad túltölteni a formákat, mert különben a csoki mellett ki fog buggyanni a töltelék. (Sajnos ezt a tapasztalat mondatja velem, a prototípus gyártásánál én is ebbe a hibába estem)

Újabb hűtő következik, de most hosszabb időre, a teljes dermedésig. Egy éjszaka a legideálisabb.

Másnap óvatosan kivesszük a bonbonokat a formából és örülönk magunknak és a sikerünknek.

 Ízbolygótól származik ez a vajkaramellás bonbon. Mivel Jani imádja a karamella mindkét fajtáját, (vaj, tej) egyértelmű volt, hogy a bonbongyártásból ez nem maradhat ki. Az én általam prezentált bonbon, teljesen máshogy néz ki, mint Ízbolygó fényképén.Az övé szárazabbnak, keményebbnek tűnik. Lehet persze, hogy ennek az az oka, hogy ő profi fényképeket készít, vagy másfajta kekszet használ. (én sima darált háztartásit raktam bele) De azért, ha őszinte akarok lenni, mégiscsak az a legvalószínűbb ok , hogy míg ő egy éjszakát hagyta dermedni, én - engedve a nyomásnak- már 1 óra hossza múlva kiszedtem őket a formából. ( ez sajnos a formájukon is némiképp nyomot hagyott) A másnap reggelt jóformán- egy-két hírmondótól eltekintve- meg sem érték.

Recept eredetiben Ízbolygónál, nem másolom át, mert semmit sem változtattam rajta, mindent úgy csináltam ahogy ő írta.

Igen, igen. Bizony hozzám is elért a vészesen terjedő bonbon mánia. Az az igazság, hogy már régóta gyűjtögettem, mentegettem a különböző helyeken megjelenő recepteket, de a végső lökést a megvalósításhoz egy új szerzeményem adta. Méghozzá egy szilikonos bonbonforma, amit egy tupper partyn sikerült beszereznem. Persze tudom, hogy tökéletes megfelelnek erre a célra a szilikonos jégkockatartók, valamint a mini papírkapszlik is. Mégis, nekem kellett ez a lélektani löket ahhoz, hogy belevágjak. Nos, mindenkinek igaza van aki azt állítja, hogy függőséget okozhat a bonbongyártás. Azóta ugyanis állandóan azon töröm a fejem, hogy milyen ízű, formájú stb. édes semmiségeket alkothatnék még.

Nos az első egy Stahl Judittól kölcsönzött és némileg átalakított recept alapján készült és nálunk osztatlan sikert aratott.

Íme:

Kókuszos fehércsokis trüffel (Stahl Judit: Csokoládés édességek videókazettája alapján)

1. 10 dkg (1 tábla) fehércsokit összetörök, hozzárakok 5 dkg vajat és 1/4 dl tejszínt és összeolvasztom őket.

 S. J. ezt gőz fölött ajánlja, én  leegyszerűsítettem. Mikróba raktam a keveréket,  és amikor már a vaj megolvadt, felhevült- a szintén puha csokit könnyedén simára, egynemű folyékonyra lehet vele keverni. Ez kb. 1 perc- fokozattól és mikrótól függően.

2. Az olvadt fehércsokis masszához hozzákeverünk 2-3 evőkanálnyi citromlevet. (ízlés szerint)

Itt eredetileg 3 evőkanál zöldcitromlé szerepelt, de nekem nem volt otthon, viszont annyira klassz lett a végeredmény, hogy legközelebb is sima, hagyományos citrommal fogom készíteni.

3. Annyi szem mogyorót (nem földi, hanem a másik) pirítunk meg száraz serpenyőben, ahány bonbont készíteni akarunk.

4. Elhelyezzük a formánkban a mogyorószemet és egy kisebb kanállal megtöltjük a mélyedéseket a fehércsokis, citromos masszánkkal.

5. Hűtőbe rakjuk egy éjszakára, másnap óvatosan kivesszük őket a formából és kókuszreszelékben mártjuk a tetejüket.

Fogyasztásig hűtőszekrényben kell tartani őket.

Eredetileg a masszát megdermesztjük, majd kézzel gombócokat formálunk és azokat hempergetjük meg kókuszban. Stahlnál a mogyoró nem szerepel, pedig nagyon jól illik hozzá.

Ebből kb. 12-14 minibonbon lesz, az adagokat nyugodtan lehet duplázni vagy triplázni. Higgyétel el, el fog fogyni.

Ui: a mogyorószemek azért vannak a trüfflik tetején, mert a tupperes forma ilyen alakú, van rajta egy kis pukli, amit ha akarod benyomsz, ha akarod úgy hagyod. Nos, jelen esetben én úgy hagytam, ezért azután ide pottyantak a mogyorószemek, amik kiborítás után felülre kerültek.

 Amióta csak elolvastam Ecet és olaj blogjában a lidlis krémtúróval készülő túrótorta receptjét, (aminek az eredetije Fűszeres Esztertől származik), nos azóta vágytam arra, hogy kipróbáljam. Csak éppen sosem jártam éppen arra, ha meg igen elfelejtettem beszerezni a vödrös kiszerelésű alapanyagot. Azután múlt héten sikerült és én boldogan vittem haza a zsákmányt. Másnap el is készítettem. Szép volt, jó volt,elfogyott: de számomra teljesen jellegtelen, olyan semmi különös. Persze nyilván a hiba az én készülékemben van, olyan régen készültem rá, hogy valami nagyon nagy durranást vártam. Hát ez most elmaradt. Van ez így.

Azért íme a recept, mert mégegyszer hangsúlyozom,  a sütemény finom, valószínűleg csak én spiláztam túl magam. Mégis, én maradok a nekem bevált sült túrótortánál.

Túrótorta ( a recept Ecet és olaj blogjáról származik)

Hozzávalók 2 tortaformához (nekem egy 26 és egy 22 cm átmérőjű van):

40 dkg liszt

15 dkg porcukor

18 dkg vaj

2 tojás

1 csipet só

A vajat a liszttel és a sóval elmorzsoljuk, hozzáadjuk a porcukrot és a tojásokat. Összegyúrjuk, és legalább egy órára hűtőszekrénybe tesszük.

Hozzávalók a krémhez:

1 kg krémtúró (Lidl márkatermék, csak kilós kiszerelésben kapható, a vödör tetején egy nagymama ronda rajza van tortával a kezében. Más túró nem adja ugyanezt az eredményt, úgy gondolom.)

8 tojás

25 dkg kristálycukor

10 dkg liszt

5 dkg gríz

Fél citrom héja és leve

2 csomag vaníliás cukor

1 csipet só

A tojásokat szétválasztjuk, és a fehérjét a sóval kemény habbá verjük. A sárgákat a cukorral, és a vaníliás cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a lisztet, a grízt, és az ízesítőket. Belekeverjük a túrót. Apródonként hozzáadjuk a tojáshabot, és habkártyával minden adagot óvatosan elkeverünk, hogy a hab ne törjön össze.
A tésztát vékonyra nyújtjuk (én olyan kevés tésztával szeretem, amennyire kevéssel lehet, valószínűleg ezért maradt ki a tésztából). A tortaformák alját kivesszük, és a tésztából ezeknek megfelelő nagyságú köröket vágunk ki. A maradék tésztát olyan széles csíkokra vágjuk, mint a tortaforma oldalának kb. háromnegyede. A formákat összeállítjuk, és kivajazzuk. Az aljukra tesszük a kerek lapokat,és az oldalukra feltapasztjuk a csíkokat. Beletöltjük a túrókrémet úgy, hogy legfeljebb 1 centivel legyen lejjebb a tésztánál, mert nem fog megnőni. 175 fokon kb. 50-60 percig kellett sütni őket egyenként. Akkor jó, ha a teteje kis színt kap, és ha rátesszük a tenyerünket, rugalmasnak érezzük. Bele is lehetne szúrni, de én abban nem igazán bízom.

Sk. megjegyzés: én csak fél adagot-1 tortányira valót készítettem.

Amióta csak megvan a minimuffin formám, gyakran jut eszembe, hogy hogyan is lehetne minimuffinosítani egy-egy régi klasszikus kedvencet. Azután van amelyik ötlet megvalósul, van amelyik csak terv marad. Íme egy megvalósult agyalás következménye. Ritkán készül nálunk néger kocka, pedig szeretjük. De a tetején lévő csokimázat eddig még mindig sikerült darabokra törni, minden tiszta malaj lett tőle. Ezért jutott eszembe, hogy ilyen apró kivitelben ezt ki lehet védeni. Persze kicsit macerásabb, de megéri.

Néger kocka muffinosítva 

Tészta: 4 tojássárgája, 25 dkg cukor, 10 dkg zsír vagy vaj vagy margarin, 3 dkg kakaó, 1 csomag sütőpor. Ezt finoman kikavarjuk.

Hozzáöntünk 2 dl tejet és 20 dkg lisztet. Ezekkel simára keverjük, majd minimuffin formába töltögetjük. (ne legyen tele, úgy kb. 3/4-ig) és előmelegített sütőben, tűpróbáig sütjük.

Hab: 4 tojás fehérjét, 20 dkg cukorral gőz felett felverünk és a kihűlt minimuffinok tetejére púpozzunk belőle egy-egy jó adagnyit.

Tetejére: csokimáz kerül. Tej tortabevonóval csináltam, bár eredetileg étcsokis a máz, de én nem szeretem. Mikróban megolvasztottam. Mostanában mindig így szoktam. Nagyon egyszerű és időtakarékos megoldás. A lényege, hogy az összetört csokihoz teszünk egy darabka vajat (ha nincs olajat) és berakjuk a mikróba. Nem szabad, hogy a csoki teljesen megolvadjon, mert akkor megég, elég ha a vaj felolvad, felforrósodik és akkor a megpuhult csokit folyékonyra tudjuk keverni vele.

Szóval a végén a minisütik tetejére jött a csokimáz, hűtőben megdermedt, azután már lehetett is falatozni.

Múlt hétvégi termés és egyben a takarékos háziasszony bemutató darabja. Igen-igen, a klasszikus példa. Árválkodik 2 banán a gyümölcsöskosárban, ami már kellőképpen puha és barna ahhoz, hogy senkinek se kelljen, de még nem elég barna és romlott ahhoz, hogy kidobjam. Mi legyen vele? Takarékos háziasszony funkciógomb bekapcsol, keresgélés receptek között, pár perc múlva megvan a nyertes recept. Minimuffin sütőben készült, lett belőle kb. 34-35 db tömény banánízű, puha és finom sütemény.

Banános muffin csokidarabkákkal

 Hozzávalók 
1 nagy (érett) banán- nálam +1, nem ártott neki
2,5 dl tej
1 tojás
60 g olvasztott margarin
180 g liszt
2 tk sütőpor

12-15 dkg cukor ( a banántól és az ízlésünktől függően)

10 dkg apróra vágott csoki (ízlés szerint- nálam 1 táblányi Boci tejcsoki ment bele)

Pürésítjük a banánt egy edényben, majd hozzáadjuk a tejet, tojást, valamint az olvasztott margarint, s alaposan összekeverjük.
A lisztet és a sütőport a banános masszához szitáljuk, majd hozzáadjuk a cukrot, valamint a tört csokoládét, s gyengéden összekevetrjük.
A tésztát az alaposan kivajazott majd kilisztezett vagy muffin papírral kibélelt formába 3/4 kanalazzuk, majd 190°C-on aranybarnára sütjük. Melegen és hidegen egyaránt fogyasztható.

Amikor megsütöttétek ne ijedjetek mag ha a tészta lágy és olyan mint ha nem sült volna meg, az csak a banán masszától van.

 Nem számít újdonságnak a blogom ez a Stahl féle csokis tallér. Előfordult már normál, eredeti változatban és gasztroajándékként-üvegben is. Mint azt már többször is említettem, nem szeretem az étcsokoládét, sőt a túlcsokis, túlkakaós dolgokat sem. Ezért azután nagy csoda, hogy ez a tallér mondjuk úgy bejön nekem. Persze némi változtatást azért eszközöltem rajta. Étcsoki helyett egy tábla Boci tejcsokit raktam bele és a tetejét pedig kiraktam szeletelt mandulával, ami a sütőben isteni finomra pirult. Úgy kellett visszafogni magam, hogy ne egyem le idő előtt az összes tallér tetejéről. No, túl sok időm nem is lett volna, mert rekordgyorsasággal tűntek el a tányérról. Azt hiszem ennél a változatnál maradok.

Csokis tallérok (Stahl Judit receptje alapján)

Hozzávalók
15 dkg liszt
1 evőkanál cukrozatlan kakaópor
fél teáskanál szódabikarbóna
negyed teáskanál őrölt fahéj
10 dkg tejcsoki
10 dkg puha vaj
15 dkg cukor
1 tojás

A tetejére szeletelt mandula (bőkezűen bánjunk vele, mert megnőnek sütés közben és ami nyersen soknak tűnik, az készen már kevésnek)

Az első 5 hozzávalót ( konkrétan a száraz hozzávalókat) összevegyítem. Persze a csokit apró falatkákra kell vágni.
Egy másik tálban a puha vajat a cukorral meg a tojással habosra keverem.
Ha kész ehhez hozzászórom a száraz anyagokat és összekeverem. Nem egy kemény tészta nekem ment fakanállal is, de ha mégse egy picit rá lehet segíteni kézzel.
Rögtön lehet formázni, diónyi golyókat formálni és azt 4 cm átmérőjű és fél cm vastagságú korongokká lapigatni. (Szerintem kézzel a legegyszerűbb, de lehet egy lisztbe mártogatott pohárral is) Ezután a manduladarabokat rátesszük. ( Ha precízek vagyunk egyenként szépen mintába helyezve, ha nem (mint én), akkor csak úgy rászórjuk és belenyomkodjuk a nyers tésztába.
Utána egymástól kicsit távolabb egy sütőlapra tenni, mert a szódabikarbónától bizony terülnek majd szét jócskán.
Előmelegített forró sütőbe tesszük és kb. 10-12 percig sütjük. Hamar sül, figyelni kell rá.  (Én onnan láttam, hogy kész, hogy a széle már szilárdabb volt, egy késsel meg lehetett óvatosan emelni és akkor látszott, hogy az alja már megsült.) Figyelni kell, mert hamar sül. Amíg meleg puha, törik, de ha kihűl visszadermed, de nem lesz teljesen kemény, hanem olyan pont jó omlós. Tényleg nagyon finom.

Ez amolyan öszvér leves lett, mert kb. 4 féle receptből és ízemlékből raktam össze és addig-addig variáltam, amíg mindegyik receptből lett benne egy kicsi. A csirkehúst lecseréltem disznóra (mert ez volt itthon), kihagytam a húsleveskockát, a gombát, a karalábét stb. A végeredmény viszont nagyon nekem tetsző-ízlő lett. Pont olyanra sikerült, amilyenre szerettem volna, ami azért is nagy dolog, mert levesfőzésben irtó amatőr vagyok.

Íme az öszvér recept:

Tárkonyos-tejszínes raguleves

Nekem disznócombom volt itthon, kb. fél kg-ot felkockáztam (pontosabban felkockáztattam) és kevés olajon átpirítottam minden oldalát.

Amikor ezzel elkészültem, az elősütött húskockákhoz raktam az időközben megpucolt, feldarabolt zöldségeket: borsót (nálam konzerv), répa, zöldség. Felöntöttem egy kevés vízzel, ízesítettem sóvval, borssal és hagytam puhulni.

Kb. fél óra múlva hozzáraktam a tárkonyt ( egy kávéskanálnyit) és öntöttem rá még másfél liternyi vizet. Így főztem tovább addig amíg a hús és a zöldségek teljesen meg nem főttek. (kislángon főztem tovább)

Amikor elkészült 1,5 dl tejszínt egy kevés levessel elkevertem, hogy ne legyen hideg, amikor a levesbe teszem, nehogy kicsapódjon. Ezután folyamatos keverés mellett beleöntjük a leveses tejszínt.(addig vegyük le a tűzről a fazekat, az a tuti). Utána még egy összeforralásnyi időre visszarakjuk és egy kevés citromlével, valamint ha szükséges plusz tárkonnyal utóízesítjük, majd tálaljuk.

Nagyon finom!

 Mielőtt Urban Eve blogjában  nem találkoztam vele szembe, sohasem hallottam még Rachel Allen-ről. Ahogy szétnéztem a neten, nincsenek is még róla igazán magyar/ul anyagok. Persze biztosan ő is be fog szűrődni kishazánkba, akárcsak Floyd, Nigella, Gordon, Jamie és a többiek. Addig is itt van ez az Eve által elkészített és fölrakott citromtorta, citromos lepény, nem is tudom hirtelen hogy nevezzem. De inkább hajlok az utóbbi felé. Szóval elkészítettem. Jó lett, elfogyott, csak egy kicsit csücsörítettünk tőle. Merthogy 3 bitang nagy és lédús citrom levét tettem bele és egy kicsinykét sokkknak bizonyult. Szóval csínyján a citrommal. Érdekes, hogy pedig ahogy a recept ajánlotta, megkóstoltam nyersen, de úgy nem tűnt vadul savanyúnak. Jót tesz neki, ha áll egy napot (nálunk nem volt ideje), ezért vendégségre készülődve ideális. Délután, egy jó teához. Határozottan jó párosítás. A receptben leírt fóliás nyújtós módszer pedig nálam-ismerve a nyújtásfóbiámat- azonnal állandó bevezetésre került.

Íme a recept- nehogy megijedjen bárki a hosszadalmas leírástól, pofonegyszerű összerakni. Ja! Én a vaksütésnél semmit nem raktam a tésztára, se fóliát, se babot mégsem púposodott fel.

Rachel’s Lemon Tart

Hozzávalók

…a tésztához
20 dkg sima liszt
10 dkg hideg vaj
1 evőkanál porcukor
1 felvert tojás

…a töltelékhez
3 egész tojás
12,5 dkg kristálycukor
3 citrom leve, ebből 1-nek a héja is
1 narancs leve
1,5 dl habtejszín

A tészta elkészítése
A lisztet a hideg vajjal és a porcukorral elmorzsolom.
Hozzáöntöm a felvert tojást, ha kicsi tojás, akkor az egészet, ha nagyobbacska, akkor a felét. Nagyjából összeállítom, nem kell teljesen.
Egy kb. 30×30 cm-es területet lefedek folpack fóliával. Rachel ezt egy nagy darabbal el tudta intézni, az én fóliám keskeny volt, úgyhogy kettőt fektettem egymásra úgy, hogy fedjék egymást. A lényeg, hogy akkora darab legyen, aminek a közepére tudom önteni az úgy-ahogy összeállított tésztát, amire ráhajtom a fólia négy csücskét és így, becsomagoltan megnyomogatom, hogy összeálljon.
Lapos korongot formázok belőle, és így rakom hűtőbe, mert ha gombóc, akkor tovább tart, amíg kihűl. Így viszont elég neki 20 perc.
Ha kihűlt, akkor kiveszem a hűtőből, a munkaasztalra rakom, a négy fóliacsücsköt leszedem róla, tehát kicsomagolom, de úgy, hogy alatta még mindig ott van az egész. Vágok még annyi fóliát, amennyi szépen ellepi (legyen ugyanakkora, mint az alsó), és a két fóliaréteg között szépen kinyújtom, jó vékonyra. (Nincs lisztezés! Nincs szakadás! Zseniális, komolyan mondom.)
Rárakom a közepére a formámat, és ha körülötte is van 1-2 centi, akkor pont jóra nyújtottam. Ez az adag elég az én 28 cm-es formámba, nagyon kevés tészta marad csak.
Leszedem a felső réteg fóliát (ez már nem fog kelleni), az alsónál fogva megfogom a tésztát, és fejjel lefelé beleborítom a formába. Most az alsóréteg fólia felülre került, ezt még hagyom a tésztán, szépen beleegyengetem bele a formába a tésztát.
Rachel rajta hagyta a fóliát a tésztán, és erre öntötte a sütőbabját, én meg elkövettem azt a hibát, hogy naívan azt hittem, a magyar fólia olyan, mint az angol, és frankón rá is olvadt a babjaimra. Úgyhogy azért, hogy ne forduljon ez elő, úgyhogy legközelebb tuti alufóliával fogom csinálni. Szóval lényeg a lényeg, szárazbabbal kibélelem a tésztát (blind baking), és 180°C-on 20 percig sütöm.
Ha megsült, egy kevés felvert tojással (amit lenyúlhatunk például a töltelékéből, vagy ha nagy tojással dolgoztunk, maradék van onnan is) megkenem a tésztát, és még pár percre visszamegy a sütőbe. Ez azért kell, hogy a tojás elzárja a tészta pórusait, és a tölteléktől ne legyen szottyos.

A töltelék elkészítése
A tojásokat felverem (kicsit félrerakok a tésztakenéshez), kikeverem a cukorral.
1 citrom héját belereszelem a tojásos keverékbe, majd ezt a citromot és másik két társát valamint a narancsot is kifacsarom. (Férfiembereknek tökéletesen delegálható feladat.)
Hozzáöntöm a tejszínt, és összekeverem.
Itt meg lehet kóstolni, hogy mennyire savanyú, ízlés szerint lehet még cukrozni.
A sütőt lehűtöm 160°C-ra, különben rántotta lesz az egészből.
Most jön az összeállítás. Elő a tésztával (túl mind a 9 ponton), beleöntöm a citromos keverék felét. Kihúzom a sütőrácsot, ráhelyezem a félig megtöltött tésztát, és már a sütőben öntöm bele a többi masszát, hogy ki ne lötykölődjön. Óvatosan betolom.
Addig sütöm, amíg szép lesz a teteje (kb. 35-40 perc), de még kicsit mocorog, ha megrázom. Hűlés közben még szilárdulni fog.

Kb. 10 szelet lesz belőle, porcukorral meghintve tálalom.

 Cecile, Ottis és Snöcy is megtisztelt azzal, hogy gondoltak rám és kíváncsiak az én 7 titkomra. Egyelőre semmi konkrét tervem nincs, de azért vágjunk bele.

Szóval:

1. Szeretem a szirupos, romantikus, nőcis filmeket, könyveket. Igen, Danielle Steelt is. Egy a fontos, hogy legyen happy and benne. Nekem nem romantikus az, ha a két főszereplő a végén nem lesz egymásé. Az ilyen filmeket maximum egyszer nézem meg, mert depis leszek tőlük. Még az olyan klasszikusok sem képeznek kivételt mint a Love Story vagy a Ghost.

2. Szeretek olvasni. Nemcsak könyvet, újságokat is. Igen, Storyt is olvasok, meg Nők Lapját és Maximát, meg Blikket. Minden klasszikus helyre viszek magammal olvasnivalót. Igen, a WC-re és a fürdőkádba is. Utóbbinak köszönhetően a családban továbbadott újságok hullámosak és ázottak. Ilyenkor már csak sokat sejtetően összenéznek és megjegyzik maguk között: "megint a kádban olvasott"

3. Enyém a világ legtürelmesebb párja. Legtöbbször egy Buddha türelmével viseli a hirtelen természetem, a hisztijeim és az adj uram teremtőm, de rögtön típusú kéréseimet. És mindig kibogozza a paplanom, ha kérem. Akár hajnal háromkor is. És még be is takar. Mondom. Arany ember.

4. Szeretem ha dicsérik az általam készített ételeket, süteményeket. Egy szimpla finom kijelentés azonban rosszabb napjaimon annyit jelent számomra: éppenséggel ehető. Mondom: nehéz velem.

5. Mindig 3 vagy több gyerekes családanyaként képzeltem el magam. Így idestova 30 évesen, lassanként hozzá kéne lássak a gyakorlati megvalósításhoz. De biztos vagyok benne, hogy nem csúsztam még le semmiről.

6. Szőr és hajfóbiám van, ha csak meglátok egyet valahol, öklendeznem kell. Ha véletlenül ételen, ételben találok, képes vagyok többet egy falatot sem enni belőle.

7. Nem szeretem: a sütőtököt, a tengeri herkentyűket, a túlcsokis sütiket, a cukkinit, a padlizsánt, a kelbimbót, a kelkáposztát, a paradicsomos káposztát, a krumplis tésztát, az abált szalonnát, a disznósajtot, a grapruitot és még sorolhatnám.

Hű, hát ez nem is olyan könnyű, mint gondoltam. Én is kíváncsi lennék Mamihami és Ildinkó 7 titkára. Tudom, hogy már többen is kérték őket, de sebaj.

Íme a kért közeli felvétel a kérdéses kiszúróformáról. A tippek közül nekem leginkább a madáretető volt a leghihetőbb, bár azért még mindig vannak kétségeim. Úgyhogy, ha valakinek ez a fotó gyújt fényt, hogy mi is lehet ez, kérem ne tartsa magában.

Még valami. Már többször méltattam ezeken az oldalakon a Lianna nevű fórumozót és a receptjeit. Pár napja már egyenesen arra biztattam,hogy kezdjen ő is blog írásába. Ezután emailben megírta nekem, hogy azért nem blogol, mert már nem fér bele az idejébe a család, gyerek, munka és a Harmonet oldal Nagyi konyhájának szerkesztése, írása mellett. Megnéztem a rovatát és le a kalappal. Igencsak bő és változatos receptajánlatokban lehet válogatni. Engem kiváltképp felelkesítettek a receptversenyre beküldött étkek és sütemények.  A bemutatkozó oldalán pedig kicsit közelebbről is megismerhetjük a szerkesztő-író Liannát (Nikit). Megjegyzem pont ilyen bájosnak és szimpatikusnak képzeltem. Úgyhogy hajrá! Neki további jó munkát, nekünk pedig jó keresgélést, böngészést kívánok.

 A múlt héten buszra várakozva keveredtem be egy dm-be vagy rossmannba (ezt a kettőt mindig keverem), de ez talán (de csak talán) az utóbbi volt. Szeretek nézelődni, mert a "vegyes" részlegükön már többször bukkantam jó dolgokra. Most sem jöttem ki üres kézzel. Egy tepsi+ 22 kiszúróforma= 999 Ft. Szerintem nagyon jó áron volt, pláne, hogy vannak a formák között olyanok, amiket már régen kerestem , de hiába. Pl.: tojásforma, pillangó, mézeskalács-emberke stb. Egyetlen egy figura volt, amit akárhogy forgattam nem sikerült megfejtenem. Mivel mostanában láttam pár blogon, hogy divat találós kérdéseket feladni, adódik a feladat. Meg tudja-e nekem valaki mondani, hogy mit ábrázol az alsó sorban, középen lévő kék forma: (a kutya és az elefánt között, a pillangó alatt) Ha valaki tudja a választ, kérem ossza meg velem kommentben. Minden elismerésem az övé lesz.

 És következzen végül egy öszvér recept, az előző kettő keveréke: egy almás Stahl Judit féle recept. Múlt hét vasárnap raktam össze. Tényleg hamar megvan (feltéve, ha az első adaghoz való almát nem karamellizáljuk szénné), és finom. Olyan nagymamás, klasszikus almatorta.

Tarte Tatin- francia almatorta (Stahl Judit)

a tésztához:

200 gr finomliszt
50 gr porcukor
100 gr vaj
1 tojássárgája
3-4 ek. víz

az almás töltelékhez:

1 kg savanykás alma
100 gr vaj
200 gr krisztálycukor

A lisztet elkeverjük a porcukorral, hozzáreszeljük a hideg vajat, ezt az ujjaink között morzsalékos, egynemű keverékké alakítjuk, majd hozzáadjuk a tojássárgáját és a vizet és néhány gyors mozdulattal összegyúrjuk, majd becsomagolva (folpack, zacskó) a hűtőbe rakjuk (min. fél órára, de egy éjszaka sem árt meg neki)

Az almákat meghámozom, felnegyedelem, kimagházazom, felszeletelem 1-2 cm-es szeletekre. Aztán a 100 gr vajat megolvasztom egy olyan serpenyőben vagy edényben amit a sütőbe is be lehet tenni, megvárom, míg szépen buborékozik, majd belekeverem a cukrot. Alacsony (!) lángon megolvasztom a cukrot, ez eltart egy darabig. Ha magas lángon csináljuk, megég és keserű lesz. A karamellizálódás pedig abszolút váratlan pillanatban történik és elég gyorsan zajlik. Ha nem figyelünk, már késő lesz:)

Ezután az almákat beleteszem, kicsit összekavarom a sűrű karamellel és kis lángon, lefedve párolni kezdem. Majd amikor elég levet eresztett, le lehet venni a fedőt és néha meg-megkavarni.Elfőzöm az összes levét, miközben az alma szép aranysárgára karamellizálódik. Ne maradjon rajta lé, az almás massza álljon szépen össze. Leveszem a tűzről és megvárom, míg kihűl.

Ha ez megvan, akkor a tésztát kinyújtom, kicsit nagyobbra, mint annak az edénynek az átmérője, amiben sülni fog a süti. A tésztát az almára borítom, a széleit pedig betuszkolom a karamelles alma alá. Villával megszurkálom a tetejét (ami ugye az alja lesz). 180 fokon kábé 25 percig sütöm. Az eredeti recept 200 fokot ír, én kevesebbel szoktam.

Lehet tejszínhabbal vagy vaníliafagyival extrázni, de önmagában is nagyon jó.

A recept leírását Starfokkertől és Stahl Judittól kölcsönöztem, mert lusta voltam újra begépelni. A fénykép ismét nem nívódíjas, de legalább s.k. készítésű.

Van az nlc-n egy Lianna nevű fórumozó. Rengetek receptjét lementettem és kipróbáltam már és mindig azt a végeredményt kaptam, amit vártam. Az általa beírt receptek az egyszerű, de nagyszerű kategóriába tartoznak. Sajnos nincs blogja (legalábbis én nem tudok róla), úgyhogy, ha olvassa ezeket a sorokat, vegye ezt úgy, mint felhívást keringőre. Ha pedig van blogja, feltétlenül írja meg nekem a címét. Van viszont valaki, akinek már van blogja, de ezenkívül minden más fent leírt állítás rá is igaz. Ő pedig Snöcy. Valahogy eddig minden általa ajánlott recept telitalálat volt.

 Az elmúlt- gasztro szempontból nem túl eseménydús- hetek abszolút favoritja, újdonsága, non plus ultrája volt ez az almás táska, ami  szintén az ő receptje alapján készült. Hát, ha még ettetek finomat!!!!!!!! Mindenkit, aki csak szereti az almát, bőszen buzdítok a kipróbálására. Vigyázat!!Függősséget okoz!!!

Almás táska

1/2 kg leveles tészta
1 kg alma
1 csg vaniliás pudingpor
8 dkg cukor
1 csg vaniliáscukor
fahéj

Az almát megpucoljuk,lereszeljük és megszórjuk a cukorral.Állni hagyjuk.Közben kinyújtjuk a leveles tésztát,8 részre osztjuk,az egyik felüket néhány helyen bevagdossuk.

Az almát kicsavarjuk,és lassan párolni kezdjük.A levét elkeverjük a vaniliás pudinggal.Amikor az alma megpárolódott,megszórjuk kevés őrölt fahéjjal és a vaniliás cukorral,és ráöntjük az almalével elkevert pudinport.Sűrűre főzzük.kicsit kihűtjük,a tésztára kupacokat teszünk,a tészta széleit megkenjük tojással s összehajtjuk.A széleket jól lenyomkodjuk.

Kívülről is megkenjük tojással,előmelegített sütőben pirosra sütjük.

 Mint azt bizonyára észrevettétek mostanában szinte alig vagyok. Senkit nem untatnék a részletekkel, meg bonyolult is lenne leírni, a lényeg az, hogy az életem fenekestül felfordult munka terén. Nem feltétlenül negatív fordulat ez, bár kétségtelenül van egy-két olyan vonzata is, de összeségében egy nagy kihívással járó feladatot sodort elém a sors, ami azzal jár, hogy kb. 3-szor, 4-szer több munkám van, sokkal nagyobb felelősséggel. ( a pénz ami érte jár, sajnos nem nőtt ilyen arányban). Ebből következően a főzést, sütést minimálisra szorítottam vissza, be kell valljam, hogy legtöbbször gasztrobloggerhez nem illő módon napokig májkrémes zsemlén éltünk. Néha-néha azért főztem, meg persze sütöttem is, de nem minden esetben volt időm, energiám, kedvem dokumentálni a végeredményt. Érdekes, hogy az Uramat a főtt étel hiánya cseppet sem viselte meg, az elmaradt süteményeket viszont mindig szóvá tette. De most itt az őszi szünet, igyekszem utolérni magam és kárpótolni őt is és a blogom olvasóit is. Először jönnek az elmaradások, amiket dokumentáltam, utána pedig remélem újak is kerülnek a repertoárba.

Ezt a babsalátát már többször csináltam. Nagyon finom, igazi őszies, télies étel. Én csupán az önteten variáltam: sima mustárral, ecettel (tudom, hogy szentségtörés,de nekünk így is ízlett) és olajjal készítettem.

Friss, puha kenyérrel isteni.

Petrezselymes babsaláta (Stahl Judit receptje)

Hozzávalók:
1 fej lilahagyma
10 deka főtt, füstölt sonka vagy tarja
1 gerezd fokhagyma
1 sárga kaliforniai paprika
2 evőkanál olívaolaj
1 doboz 40 dekás vörösbab konzerv
1 nagy csokor petrezselyem
só és frissen őrölt bors
1 evőkanál vörösbor ecet
Az öntethez
1 teáskanál dijoni mustár
1 evőkanál vörösbor ecet
4 evőkanál olívaolaj

Mivel akkor lehet a legtempósabban haladni, ha a hozzávalók már feldarabolt állapotukban strázsálnak mellettem a kezem ügyében, amit csak lehet előkészítek. A lilahagymát vékonyan felkarikázom, a sonkát falatnyi katonákra kockázom, a fokhagymát pedig pépesre zúzom. Aztán kicsumázom a paprikát, és miután a félbevágott paprikafelekből kisöpörtem a magokat, rátenyerelek a paprikahajók fényes oldalára, hogy kilapuljanak: így ugyanis sokkal könnyebb őket félcenti vékony csíkokra szeletelni, mintha eredeti domború alakjuk miatt ide-odabillegnének.
Ha mindezekkel megvagyok, jöhet a főzés. Egy serpenyőben közepesen erős tűzön megmelegítem olívaolajat, aztán kevergetve puhára párolom benne a lilahagymakarikákat, és ha már lágyak, hozzájuk teszem az illatosító fokhagymapépet. Amikor ˝ perc után megérzem a fokhagyma-parfümöt, belekeverem a serpenyőbe a paprikacsíkokat, és megpárolom őket. (Ezt nem szabad erős lángon, mert akkor a paprikacsíkok nem megpuhulnak, hanem nagy eséllyel leégnek. De az egész nem tart tovább 10 percnél, és ezt még egy olyan türelmetlen ember is képes kivárni, amilyen én vagyok. Persze néhány keverés-kavarás azért nem árt nekik.)
Miközben a paprikacsíkok vajpuhára fonnyadnak, az öntethez egy kis tálkában összekeverem a mustárt a vörösborecettel meg az olívaolajjal.
Aztán a puha, hagymás paprikához hozzákeverem a sonkafalatokat, a lecsöpögtetett és hideg vízzel átöblített babszemeket meg a mustáros-ecetes olajat. 5 percen át kevergetve összemelegítem a télies eledelt, majd amikor az ízek egymásba vegyültek, lehúzom az edényt a tűzről, és apróra vágom a petrezselymet.
Tálalás előtt a babsalátát megsózom, alaposan megborsozom, hozzákeverek még egy kis vörösbor ecetet, aztán rászórom a tetemes mennyiségű petrezselyemmiszlit.
2 adag lesz belőle.